Vasúti harcjárművek

Beutewaffe a négyzeten III.

/ Levai Peter / Hozzászólás

A PZ 32 páncélvonat rövid pályafutása bővelkedik érdekességekben. A vasúti kocsik francia üzemekben készültek, ahogy a mozdony páncélzata is, egyedül a harckocsiszállító vagonok épültek az akkori német határokon belül, a breslaui (mai Wroclaw) Linke-Hofmann üzemben. Főszerepet kapott egy francia filmben – a René Clément által rendezett La Bataille du Rail-ben (Harc a sínekért) -, mely azután vált lehetségessé, hogy viszonylag épen vészelte át a háborút. Alig néhány órán át állt szolgálatban, 1944. szeptember 7.-én, az első bevetése során egy tüzérségi gránáttól megsérült a mozdony és mozgásképtelenné vált az egész szerelvény.[1] Nem sokkal ezután a szinte vadonatúj szerelvény a szövetséges csapatok kezére került.[2]

1. ábra: Az önjáró löveg belső tere

A vonat egyéb különlegessége, hogy az állománytábla szerint a Panzerträgerwagen-en (harckocsiszállító kocsi) szállított két Pz.Kpfw. 38(t) harckocsi helyett kettő[3],[4] 122 mm-es tábori löveggel felszerelt harcjárművel látták el. Az önjáró löveg(ek) alapja a francia Lorraine 37L lánctalpas lett, főfegyverzetként pedig a szovjet 122 mm-es M-30 tarack került a nyitott felépítménybe.

A Lorraine 37L TRC[5] a francia hadsereg felhívására jött létre, melyben egy lánctalpas páncélozott ellátójárművet kerestek a harckocsizó egységek számára. Meghajtásáról egy 70 LE-s hathengeres benzinmotor gondoskodott, melyet egy ötfokozatú sebességváltó egészített ki. Könnyű páncélzata alacsony üres tömeget (6030 kg), egyszerű, viszont robosztus futóműve kellő mozgékonyságot biztosított. Hatótávolsága (135 km) lehetővé tette, hogy a frontvonal mögött elhelyezett készleteket előre szállítsa és ellássa a páncélosokat, majd visszatérjen a front mögé. Ebben nagy segítséget jelentett a hozzákapcsolt lánctalpas utánfutó, amin egy 565 literes üzemanyagtartályt helyeztek el. A meghatározó francia páncélosok hatótávolságainak ismeretében jobban látható miért volt szükség a lánctalpasra – a frontvonalbeli utántöltés lehetőségének megteremtésével távolabbi célok váltak elérhetővé.

French tanks' fuel capacity and range
2. ábra: A jelentősebb francia páncélosok üzemanyagkapacitása és hatótávolsága

A szállítójármű felépítése ideálisnak bizonyult az önjáró löveggé való átépítésre, mivel a motor a páncéltest közepén foglalt helyet, előtte a vezetőállással, mögötte pedig a rakodótérrel. Utóbbiból az átépítés során küzdőtér lett, mely a löveget fogadta be a személyzettel, lőszerrel és minden egyéb kiegészítő felszereléssel együtt. A Lorraine 37L bázisán korábban létrehozott önjáró lövegek – a 10,5 cm-es leFH 18/4 és a 15 cm sFH 13/1 lövegek hordozására készült néhány sorozat – előbb Észak-Afrikában, majd Franciaországban kerültek bevetésre.

A 122 mm-es M-30 tarackból, ahogy oly sok más eszközből, nagy mennyiség zsákmányoltak a Wehrmacht csapatai a Szovjetunió elleni offenzíva során és schwere Feldhaubitze 396(r) néven állították szolgálatba a tüzérségnél. Fontosságát jól jelzi, hogy 1943-ban megindult a lőszergyártás a típusra más szovjet lőszerekkel együtt, amivel kiküszöbölték az idegen eredetű fegyverek egyik legnagyobb hiányosságát, a kimerülő lőszerkészleteket.[6] A stabil lőszerellátás mellett azonban továbbra is nyitott a kérdés, hogy miért volt egyszerűbb szovjet tarackot használni egy német vagy más nyugaton elérhető típus helyett? A válasz a Franciaországban állomásozó tüzérség összetételében keresendő – a tábori tüzérség 77%-a, nagyságrendileg 3790 löveg, más ország fegyvertárából származott. [7] A német lövegek gyártása nem tudott lépést tartani az igényekkel, a prioritás a páncélos fegyvernem ellátásán volt, így azon igényeket, amelyek úgymond a fontossági sorrend alsó feléről érkeztek, a zsákmányolt készletek elégítették ki.

A páncélvonatok felszerelése sem élvezett elsőbbséget, így a PZ 32 fegyverzete is vegyes képet mutatott (a hordozott harcjárművek nélkül):

  • két lengyel eredetű 10 cm-es leFH 14/19(p) könnyű löveg forgatható toronyban,
  • két szovjet eredetű 7,62 cm-es FK 295/1(r) tábori löveg forgatható toronyban,
  • egy 2 cm-es Flakvierling négycsövű légvédelmi gépágyú,
  • egy 3,7 cm-es Flak 36 légvédelmi gépágyú, valamint géppuskák[8].

Ezt egészítette ki egy-két harckocsi, melyek, mint könnyű tüzérségi kocsik, vagy a vonatról leszállva eredeti szerepkörükben segíthették a vonat feladat-végrehajtását. Ebben a helyzetben egy “fabrikált” önjáró löveg megjelenése jól mutatta az ellátási nehézségeket, hiszen már egy elavult könnyű harckocsi (Pz.Kpfw. 38(t)) biztosítása is nehézségekbe ütközött. A fix felépítményben található tarack korlátozott oldalirányzási lehetőséggel rendelkezett, valamint vékony páncélzata nem tette lehetővé rohamlövegként való alkalmazását sem, emiatt harcértéke minimum kérdéses lett volna. Érdemi bevetés nélkül azonban erényeire és hiányosságaira nem derült fény, valós képességei a háború „mi lett volna, ha” fejezetének lapjain ragadtak.

Új forrásokkal és tartalommal bővítve 2023. december 30.-án.

Források és megjegyzések:

Képek forrása: https://tanks-encyclopedia.com/ww2/nazi_germany/12-2cm-fk-r-auf-gw-lorraine-schlepper-f.php

[1] Paul Malmassari: Armoured Trains. An Illustrated Encyclopedia 1825-2016. Seaforth Publishing, UK, 2016, digitális verzió. A továbbiakban Malmassari (digitális verzió).

[2] A páncélvonat személyzete az 1943 decemberében megsemmisült PZ 31 páncélvonat kezelőiből került ki, akik a jármű mozgásképtelenné válása után elhagyták azt anélkül, hogy az előírások szerint felrobbantották volna.

[3] Malmassari (digitális verzió). A szerző mindössze az előírt mennyiséget említi, azt nem, hogy a két példány valóban el is készült.

[4] Walter J. Spielberger, Hilary L. Doyle: Beute-Kfz. und-Panzer der Wehmacht, Vollkettenfahrzeuge, Motorbuch Verlag, 2021, 53.o. – A szerző szerint mindössze egy példány átalakítása valósult meg.

[5] Tracteur de Ravitaillement pour Chars – harckocsiellátó jármű

[6] Steven J. Zaloga: German Field Artillery of World War II, Osprey Publishing, UK, 2023, 39.o., továbbiakban Zaloga

[7] Zaloga, 34.o., 44.o.

[8] Malmassari (digitális verzió)

Lánctalppal a síneken

/ Levai Peter / Hozzászólás

A PZ 26-311 páncélvonatok története

A Barbarossa hadművelet során a Wehrmacht korábban soha nem tapasztalt logisztikai kihívásokkal találta szembe magát. A hatalmas távolságok, a szovjet úthálózat fejletlensége és az időjárás jelentette nehézségek miatt a vasút szerepe jelentősen megnőtt. A Szovjetunió azonban a cári időszakból örökölt szélesebb nyomtávú vasúthálózattal rendelkezett, mely 1524 mm-es nyomtávot jelentett az Európa többi részén alkalmazott 1435 mm helyett. 

A hadművelet tervezése során külön figyelmet fordítottak egyes pályaudvarok és vasúti hidak megszerzésére. A feladatra a legalkalmasabb eszköznek a páncélvonat tűnt, azonban nem álltak rendelkezésre megfelelő egységek, ezért 1941. június 1.-én utasítás érkezett hat széles nyomtávra tervezett ideiglenes páncélvonat összeállításáról.2 A személyzet kiképzése és felkészítése már korábban megkezdődött, melyet a 100. harckocsidandár hadinaplójának 1941. májusi bejegyzése is tanúsít:

„Személyzet kiképzése hat páncélvonat (Eisenbahnpanzerzug) számára. A 26., 27. és 28. páncélvonathoz három-három, a 29., 30. és 31. páncélvonathoz kettő-kettő Somua [harckocsi] hozzárendelése.”3

Ezen a ponton jogosan merülhet fel a kérdés, hogy egy páncélvonat felszereléséhez miért volt szükség harckocsikra? A kérdés megválaszolásához először is meg kell ismerni a jármű alkalmazásának lehetőségeit. Egy páncélvonat felépítésétől függően4 sokrétű eszköz, mely elfoglalhat egy adott vasúti vonalat, valamint jelenlétével biztosíthatja a forgalom zavartalanságát. A legnagyobb korlátja azonban maga a vasúti pálya, mivel ennek csak szűk környezetében (fegyvereinek és felderítési eszközeinek hatótávolságán belül) fejtheti ki tevékenységét. Ezt először a cári orosz egységek kezdték kiküszöbölni azzal, hogy a vonatok deszantegységeket szállítottak, melyek az ütközet megfelelő pillanatában leszállhattak a kocsikról és hagyományos gyalogságként harcoltak tovább.5

Ezeket a tapasztalatokat is figyelembe véve a páncélvonatok felállítása során a hozzárendelt gyalogos egységeket harckocsikkal támogatták, ezzel tovább növelve mozgékonyságukat és tűzerejüket. Másrészt, elsősorban idő- és pénztakarékossági szempontból, a vonathoz külön tüzérségi kocsikat nem kapcsoltak, ezáltal a harckocsiknak ebben a szerepben is helyt kellett állniuk. A hat „szükségvonat” az alábbi felépítéssel rendelkezett: (Ehhez kapcsolódó illusztrációk ezen a linken – A PZ 26-31 páncélvonatok bemutatása)

  • egy BR57-es gőzmozdony páncélozott fülkével– a PZ 29 esetében egy WR 360 C dízelmozdony6,
  • kettő-három Omm típusú alacsony oldalfalú kocsi a Somua S357 harckocsik szállítására, 
  • továbbá néhány nyitott kocsi a szállított gyalogság számára és egy-egy pőrekocsi a vonat elejére, valamint végére az aknák és egyéb robbanóeszközök hatásának felfogására.8

A francia páncélosok összegyűjtése és hasznosítása az 1940-es hadjárat után szinte azonnal megkezdődött. A német hadsereg hatalmas mennyiségű harckocsihoz, lánctalpas vontatóhoz és egyéb gépjárműhöz jutott hozzá. Miután átvették a francia ipar felett is az irányítást, lehetővé vált az eszközök hosszútávú üzemben tartása. Az olyan kérdések, mint a pótalkatrész- és lőszerellátás, az időszakos nagyjavítások, az esetleges módosítások, valamint egyes modellek további gyártása – legalábbis elméletben9 – megválaszolásra kerültek.

Az alakulatok kiképzése és felszerelése még nem fejeződött be, mikor megszületett a parancs a páncélvonatok létrehozásáról, ezért a szükséges 15 harckocsit egyszerűen átvezényelték új állomáshelyükre a még formálódó egységektől. A francia tankok igénybevétele kézenfekvő volt, hiszen azonnal rendelkezésre álltak, a lőszerellátás biztosított volt, emellett kellő tűzerővel rendelkeztek (részletesebb bemutatás az 1. táblázatban). A konstrukció ún. másfél személyes tornya10 ebben az esetben nem jelentett akkora hátrányt, mivel a parancsnoknak nem kellett a jármű mozgásával foglalkozni.

Csőhossz [kaliberhossz]L/32 (L/32,415)
Páncéltörő lövedék típusaMle 1932*
Lövedék tömege [kg]1,6
Lövedék kezdősebessége [m/s]680
Páncélátütés [mm] (400m/30°)40

1.táblázat: A Somua S35 47 mm-es SA35 lövegének ismertetése16

*APC (armour piercing, capped), magyarul „süveges” lövedék. Jellemzője, hogy orrkúpja puhább fémből készült, mint a lövedék többi része, így becsapódáskor könnyen deformálódott, mellyel elősegítette a lövedéktest megfelelő szögben való érkezését döntött páncélzat esetén.

PZ 28 on rails

1. ábra: A PZ 28 menet közben11

Az 1. ábrán részleteiben is megfigyelhetjük a típus jellegzetességeit. A képen előterében a szerelvény egyik végén található pőrekocsi látható, melyen a géppisztollyal felszerelt katona üldögél. Ennek feladata, hogy szabotázsakciók (robbanószerkezetek vagy kisiklatási kísérletek) esetén védelmet nyújtson a vonat további részei számára. A mögötte lévő kocsin található az egyik Somua S35-ös páncélos, amit a következő módon rögzítettek: a lánctalpakhoz faékeket helyeztek, a jármű frontrészére pedig egy vonóhorgot hegesztettek, melyet egy A-alakú vaskerethez kötöttek. A futóművek védelme érdekében az Omm típusú vasúti kocsi lehajtható oldalfalakat kapott. Ezek magasságát az oldalt elhelyezett búvónyílás hozzáférhetősége korlátozta.

A következő a gyalogságot szállító nyitott kocsik egyike, melyet ponyvával láttak el, hogy némileg komfortosabb legyen a személyzet számára az utazás. Az alacsony oldalfalakon lőréseket alakítottak ki, melyeken keresztül a gyalogosok fedezékből használhatták kézifegyvereiket (2. ábrán jobban megfigyelhető).

A vonat központi eleme a BR57 típusú gőzmozdony, amely a kifejezetten erre a feladatra tervezett mozdonyokkal szemben nem kapott teljes páncélzatot. Csak a vezetőfülkét látták el páncéllemezekkel, viszont rádióval és ehhez kapcsolódó keretantennával szerelték fel a nagyobb hatótávolságú kommunikáció érdekében. A szerelvény további része az imént bemutatott típusú kocsikból állt. Ami érdekes, hogy a korábban idézett jelentés szerint a PZ 28-hoz három Somua S35 harckocsit rendeltek, viszont a fotón csak kettő fedezhető fel.

A páncélosok azonosítása egy a toronyra festett háromjegyű azonosítóval történt, mely az adott páncélvonat sorszámából, illetve egy további kiegészítő számjegyből állt. Például PZ 29 harcjárműveinek száma 291 és 292 volt, melyből a 291-es a 2. ábrán figyelhető meg. A fotókon továbbá látható, hogy a harckocsikat nem teljesen alakították át a német sztenderdeknek12 megfelelően, mivel az eredeti kupola a helyén maradt.

2. ábra: A PZ 29 páncélvonat bevetésen – figyeljük meg a harckocsi hátuljára terített zászlót, mely a saját csapatok levegőből való azonosíthatóságát szolgálta 13

A szállított harckocsik és gyalogság az orosz polgárháborúban alkalmazott harceljáráshoz hasonlóan a vonaton kezdték meg az ütközetet, azonban szükség esetén leszálltak és önálló harccsoportként tevékenykedtek tovább. Ezzel jelentősen csökkentették az egység függőségét a kötött pályától, valamint növelték beavatkozási képességüket. Mivel ezek a páncélvonatok nem rendelkeztek valódi tüzérségi kocsikkal, ezért harcértékük elmaradt az eleve erre a célra tervezett társaiktól, azonban így is értékes támogatást nyújtottak a csapatoknak. 

Az egyes egységek története a következő táblázatban olvasható, melyben pályafutásuknak azt a részét emeltem ki, amely során eredeti állapotukban szolgáltak a keleti fronton. A vonatokból kettőt-kettőt csatoltak az Észak-, a Közép- és a Dél hadseregcsoportokhoz.

  • PZ 26: 1941. május 26.-án helyezték szolgálatba. 1941. június 22.-én az Észak Hadseregcsoport alárendeltségében kezdte meg a hadjáratot a PZ 30-cal együtt. 1941 decemberében a leningrádi régióban tevékenykedett és 1942 nyarán alakították át szovjet vagonok felhasználásával.
  • PZ 27: 1941. június végén a Közép Hadseregcsoport részeként Tyerespol térségében (Breszt mellett) szolgált a PZ 28-cal együtt. 1941/42 telén a Brjanszk-Kurszk-i térségben tevékenykedett, nem sokkal ezután azonban átépítették – előbb normál nyomtávú használatra, majd ezután 1942 novemberében a BP 42 típusú páncélvonatok előírásai szerint.
  • PZ 28: 1941. június 1.-én állt szolgálatba. Június végén a Közép Hadseregcsoport részeként Tyerespol térségében szolgált a PZ 27-tel együtt. 1941/42 telén a Brjanszk-Orel-Kurszk körzetben állomásozott. 1942 március végén a gyalogságot szállító nyitott kocsijait lecserélték szovjet páncélozott vagonokra, melyek 76,2 mm lövegekkel rendelkeztek.
  • PZ 29: 1941. június 1.-én állt szolgálatba és a Dél (?) Hadseregcsoport alárendeltségébe került. 1941. december 21.-én három vagonja odaveszett egy partizánakció következtében, helyreállítása később sem sikerült, ezért mozdonya hazatért Németországba, megmaradt vagonjait pedig felosztották a PZ 27 és PZ 28 között.
  • PZ 30: 1941. június 22. Az Észak Hadseregcsoport alárendeltségében kezdte meg a hadjáratot a PZ 26 társaságában. 1942 decemberében elhagyta a frontot és a BP 42 szabvány szerint építették át zsákmányolt szovjet vagonok felhasználásával.
  • PZ 31: 1941. május 19.-én lépett szolgálatba. 1941. június 22.-én a Dél Hadseregcsoport részeként kezdte meg a hadjáratot Przemysl környéként, később Poltavánál vetették be. 1942 nyarán szovjet vasúti kocsikkal szerelték fel, majd nem sokkal ezután átalakították normál nyomtávú üzemre.14

Források, megjegyzések:

  1. 1944. október 21.-től a páncélvonatok hivatalos elnevezése Eisenbahnpanzerzug-ról Panzer Zug-ra módosult. A cikkben az egyes vonatokra a következő alakban fogok hivatkozni: PZ xx.
  2. Steven J. Zaloga: Armored Trains, Osprey Publishing, 2008., p.36-38.
  3. Thomas L. Jentz, Werner Regenberg: Panzer Tracts No. 19-1 Beute-Panzerkampfwagen – Czech, Polish, and French Tanks Captured from 1939 to 1940, 2007., p.19-24., továbbiakban Panzer Tracts No. 19-1
  4. A különböző vasúti kocsik – tüzérségi, légvédelmi, parancsnoki – eltérő fegyverzettel és páncélzattal rendelkeztek, melyek száma az adott vonat rendeltetésétől függött.
  5. Steven J. Zaloga: Armored Trains, Osprey Publishing, 2008., p.13-15.
  6. Jochen Vollert: Panzerkampfwagen (Somua) 35 S – 739 (f), The French Somua S35 Tank in German Service 1940-45, Tankograd – Wehrmacht Special No. 4020, Tankograd Publishing – Verlag Jochen Vollert, 2013
  7. Hivatalos német elnevezése Panzerkampfwagen 35 S 739(f) volt, melyben az „f” betű a francia eredetre (französisch) utalt.
  8. Paul Malmassari: Armoured Trains: An Illustrated Encyclopedia 1825-2016, S Publishing, UK, 2016., digitális verzió
  9. A munkaerőhiány, a sztrájkok, a szabotázsakciók, később pedig a bombázások (mint például 1942. március 3.-i brit bombatámadás a Paris-Billancourt-i Renault gyár ellen) jelentősen befolyásolhatták a gyártó- és javítókapacitásokat.
  10. A kifejezés onnan eredt, hogy a Somua tornyában a parancsnok mellett volt annyi hely, hogy a rádiós szükség esetén be tudjon segíteni a löveg töltésében.
  11. Kép forrása: https://farm7.staticflickr.com/6153/6180743596_a3237a031d_o.jpg, Letöltve: 2021. április 26.
  12. Német rádió beszerelése, a parancsnoki kupola átalakítása vagy cseréje a Pz II vagy Pz III-on használt kupolával, Panzer Tracts No. 19-1, p.19-20
  13. Kép forrása: easternfrontstudies.tumblr.com, Letöltve: 2021. április 26.
  14. Paul Malmassari: Armoured Trains: An Illustrated Encyclopedia 1825-2016, S Publishing, UK, 2016., digitális verzió
  15. Panzer Tracts No. 19-1 p.19-60.
  16. Steven J. Zaloga: French Tanks of World War II (2) – Cavalry Tanks and AFVs, Osprey Publishing, UK, 2014, p.34