A 7,5 cm leIG 18, a 7,5 cm IG 37 és a 7,5 cm IG 42
Az első világégés lövészárkok és erődítések között vívott harcai során a német gyalogság a klasszikus kézifegyverek, úgymint a puskák, pisztolyok és kézigránátok, mellett géppisztolyokra[1], aknavetőkre[2] és lángszórókra is támaszkodhatott a háború utolsó évében. A gyalogsági lövegeket, melyek a következő világháborúban a gyalogezredek alapvető felszerelését képezték, a francia 37 mm-es Canon d’Infanterie de 37 modèle 1916 TRP könnyű gyalogsági löveg alkalmazásának tapasztalatai alapján kezdték el fejleszteni az 1920-as években. Az egyik első rendszerbe állított típus a 7,5 cm leichter Minenwerfer 18 (leMW 18) volt, mely az 1936. július 1.-től hivatalos elnevezésén, mint 7,5 cm leichtes Infanteriegeschütz 18 (7,5 cm leIG 18) vált ismertté.[3]
Felépítése alapvetően követte a korra jellemző vonásokat, azonban néhány területen egyedi megoldásokkal bírt. A lövegtalp egy viszonylag egyszerű fém váz volt, mely egyben talpszárként is szolgált a végén megfelelő támasszal. Ehhez csatlakozott a tengely a kerekekkel, valamint az osztott lövegpajzs egyik fele. A lövegcső egy szögletes köpennyel volt ellátva, rajta egy további kisebb lövegpajzzsal, mely együtt mozgott a csővel. A töltés során a lövegzár a helyén maradt az elsütő szerkezettel együtt, ehelyett a teljes csövet kellett megemelni egy kar segítségével. A hátrasiklást mérséklő és helyretoló szerkezet a lövegcső alatt helyezkedett el (lásd 1. ábra).[4]
1. ábra: A 7,5 cm leIG 18 lóvontatású változata – figyeljük meg a lövegcső szögletes külső vázát, a kétrészes lövegpajzsot, valamint annak hullámos széleit, mely a könnyebb álcázást volt hivatott elősegíteni
A 7,5 cm leIG 18 alacsony súlya lehetővé tette, hogy a hatfős személyzet kis távolságon belül külső segítség nélkül is képes legyen mozgatni. Az alábbi táblázatban a gépvontatásra szánt gumikerekes (für Kraftzug) és a lóvontatású, küllős fakerékkel ellátott változat (für Bespannung) súlyadatai láthatók (1. táblázat)[5].
| Gépvontatás | Lóvontatás | |
| Súly (harckészen) | 510 kg | 400 kg |
| Súly (szállításra készen) | 516 kg | 400 kg |
Oldalirányban 12°-ig, függőlegesen -10° és 75° közötti tartományban lehetett vele lövést leadni. Osztott lőszert tüzelt[6], a különféle lövedékekhez (1. táblázat) öt részből álló hajtótöltet állt rendelkezésre – a cél távolságának függvényében lehetett az öt korong alakú, perforált résztöltetek közül meghagyni a kívánt mennyiséget a hüvelyben.
| Lövedék megnevezése, típusa | Gyújtó megnevezése | Lövedék súlya |
|---|---|---|
| 7,5 cm I.Gr. 18 repeszgránát | AZ 23 vagy Dopp Z S/60 | 6,00 kg |
| 7,5 cm I.Gr. 18 repeszgránát | I.Gr. Z 23 nA v(0.15) | 5,50 kg |
| 7,5 cm I.Gr. 18 Al repeszgránát | I.Gr. Z 23 nA v(0.15) | 5,50 kg |
| 7,5 cm I.Gr. 38 Hl kumulatív töltetű gránát | AZ 38 | 3,00 kg |
| 7,5 cm I.Gr. 38 Hl/A kumulatív töltetű gránát | AZ 38 St | 3,05 kg |
| 7,5 cm I.Gr. Deut füstgránát | Kl AZ 23 Nb | 5,98 kg |
| AZ 23 – Aufschlagzünder 23 – csapódó gyújtó Dopp Z S/60 – Doppelzünder S/60 – dupla gyújtó (csapódó és 60 másodperces időzítővel) I.Gr. Z 23 nA v(0.15) – Infanterie-Granaten Zünder 23 neuer Art mit Verzörgerung 0.15 Sekunde – csapódó gyújtó 0,15 s késleltetéssel AZ 38 – Aufschlagzünder 38 – csapódó gyújtó AZ 38 St – Aufschlagzünder 38 mit Stahlhülse – csapódó gyújtó (acéltesttel a korábbi ötvözet helyett) Kl AZ 23 Nb – kleine Aufschlagzünder 23 für Nebelgranaten – csapódó gyújtó | ||
1.táblázat: A 7,5 cm leIG 18 löveghez elérhető lövedékek és gyújtók leírása[7]
A 7,5 cm leIG 18 gyalogsági löveget 1932-ben rendszeresítették, öt évvel azután, hogy hozzáfogtak a megalkotásához.[8] Egy 1937. október 1.-i kimutatás szerint a típusból 1888 darab állt szolgálatban a gépesített erőknél.[9] A háborús években a gyártás volumene fokozatosan nőtt, 1944-ben tetőzött a leszállított közel 3100 darabbal, majd az egyre romló gazdasági és katonai körülmények között 1945-ben ért véget.
Hadszervezet
A gyalogsági löveggel felszerelt alakulatok alapegysége a kétlöveges szakasz volt, függetlenül attól, hogy könnyű vagy nehéz, lóvontatású, gépesített vagy önjáró lövegekről beszélünk. Hagyományosan a gyalogezredek 13. századába[10] szervezve alkalmazták őket az alábbiak szerint:
- három könnyű gyalogságilöveg-szakasz, egyenként kettő 7,5 cm leIG 18 löveggel,
- egy nehéz gyalogságilöveg-szakasz, kettő 15 cm sIG 33 löveggel.[11]
Emellett a háború első felében érvényes előírások szerint a felderítő zászlóalj nehézfegyveres századában egy további kétlöveges szakasz (7,5 cm leIG 18) szolgálhatott.[12] A szakaszok többnyire lóvontatásúak voltak, kevés egységet láttak el gépvontatású lövegekkel.[13] A könnyű lövegek számára Kfz. 12 vagy Kfz. 69[14] terepjáró gépkocsik, a nehézlövegekhez Sd.Kfz. 10 féllánctalpas vontatók voltak rendelve. Ettől azonban sok esetben eltértek és az elérhető járműparkkal, más kategóriájú vagy akár zsákmányolt típusokkal, oldották meg a vontatást.
A páncéloshadosztályok gépesített gyalogezredeinél (Schützenregiment) a féllánctalpasokkal felszerelt gyalogságilöveg-századokat az alábbiak szerint szervezték meg:
Geschützkompanie (zu 2 schwere, 4 leichte Infanteriegeschütze) (gepanzert)[15]
| K.St.N. 1120(gp.) v. 2.1941 | |
| Gruppe Führer – Parancsnoki részleg | 1 le.S.P.W. (Sd.Kfz. 250/1) 1 le.Fu.Pz.Wg. (Sd.Kfz. 250/3) 3 le.Fern.Pz.Wg. (Sd.Kfz. 250/2) |
| 1.(le.I.G.) Zug – 1.szakasz | 2 le.S.P.W. (Sd.Kfz. 250/1) 2 m.S.P.W. (I.G.) (Sd.Kfz. 251/3) [mit 2 le.I.G. (für Kraftzug) – a szerző megj.] 1 m.S.P.W. (I.G.Mun.) (Sd.Kfz. 251/4) |
| 2.(le.I.G.) Zug – 2. szakasz | 2 le.S.P.W. (Sd.Kfz. 250/1) 2 m.S.P.W. (I.G.) (Sd.Kfz. 251/3) [mit 2 le.I.G. (für Kraftzug) – a szerző megj.] 1 m.S.P.W. (I.G.Mun.) (Sd.Kfz. 251/4) |
| 3.(s.I.G.) Zug – 3. szakasz | 1 le.S.P.W. (Sd.Kfz. 250/1) 1 le.Fern.Pz.Wg. (Sd.Kfz. 250/2) 2 m.S.P.W. (I.G.) (Sd.Kfz. 251/3) mit 2 s.I.G. (für Kraftzug) 2 m.S.P.W. (I.G.Mun.) (Sd.Kfz. 251/4) |
| Bármely típus helyettesíthető volt Sd.Kfz.10 vagy Sd.Kfz. 251 (ungp.) páncélozatlan, szénacélból készült felépítményű járművel. | |
Néhány hónappal később hadszervezeti előírásokat módosították, mely érintette a gépesített gyalogezredek tüzéregységeit is. Az átszervezés eredményeképp a gyalogságilöveg-szakaszok állományában lecsökkent az előírt könnyű féllánctalpasok száma (kettőről egyre).[16]
| K.St.N. 1123(gp.) v. 1.11.1941 | |
| (T.E.) Geschützzug (zu 2 le.I.G.)(gepanzert) | 1 le.S.P.W. (Sd.Kfz. 250/1) 2 m.S.P.W. (I.G.) (Sd.Kfz. 251/3) 1 m.S.P.W. (I.G.Mun.) (Sd.Kfz. 251/4) |
| Bármely típus helyettesíthető Sd.Kfz.10 vagy Sd.Kfz. 251 (ungp.) páncélozatlan, szénacélból készült felépítményű járművel. | |
A gépesített egységeknél érvényes előírások változásaiban nyomon követhető az egyszerűség irányába való törekvés, ahogy először elhagyták a könnyű féllánctalpasokat (Sd.Kfz. 250), majd utána a külön vontató/lőszerszállító változatot is. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy a fronton lévő hadosztályok tényleges járműállománya ettől eltérhetett.[17]
| K.St.N. 1123a (gp.) v. 1.3.1943 | |
| (T.E.) Geschützzug (le.I.G.)(gepanzert) | 1 m.S.P.W. (Sd.Kfz. 251/3)* 3 m.S.P.W. (I.G.) (Sd.Kfz. 251/4) |
| *A megnevezést legkorábban 1943. februárjától már nem a le.I.G. 18 vontatójára, hanem a rádiókkal felszerelt híradós alváltozat (m.Fu.Pz.Wg.) megkülönböztetésére használták. Mivel a szabályzat a váltás idejéből származik és nincs egyértelműen megjelölve melyik járművet azonosítja, ezért további bizonyíték hiányában csak a bázisjármű jelölését használom. | |
| K.St.N. 1123a (gp.) v. 1.11.1943 | |
| (T.E.) Geschützzug (le.I.G.)(gepanzert) | 4 m.S.P.W. (Sd.Kfz. 251/1) |
A páncélos- és páncélgránátos hadosztályok alárendeltségében tevékenykedtek motorizált, de nem páncélozott (féllánctalpas) járműveket használó alakulatok, melyek tüzérszakaszait szintén a K.St.N.1123 alapján szervezték meg, viszont eltérő járműparkkal.[18]
| K.St.N. 1123 (T.E.) Geschützzug (le.I.G.) | |
| Zugführer | 3 motorbicikli (ebből 2 oldalkocsis) 1 Kfz. 12, 1 Kfz. 15 |
| Infanteriegeschütz-Zug (2 le.I.G. 18) | 2 Kfz. 69 (vontatók) 1 Kfz. 69 + 1 Sd.Ah.32 (lőszerszállító) |
Változatok
Létezett egy könnyebb, szétszerelhető változat, a 7,5 cm le.Geb.IG 18, melyet 1937-ben rendszeresítettek és egy kisebb sorozatot gyártottak a hegyi alakulatok átmeneti felszerelésére, amíg a specializált hegyilövegek kellő számban rendelkezésre nem állnak. A fegyver lövegpajzs nélkül, fémcsövekből álló talpszárakkal és küllős kerekekkel készült, szállítás esetén pedig hat vagy tíz részre lehetett szétszerelni attól függően, hogy öszvérháton vagy maguk a tüzérek által tervezték szállítani.
A légiszállítású- és ejtőernyős alakulatok felállítása és felfegyverzése során igyekeztek olyan eszközökkel ellátni őket, melyek megfelelnek az általuk támasztott speciális követelményeknek. A le.I.G. 18F (F, mint Fallschirmjäger, azaz ejtőernyős) lényegében a hegyi egységek számára kialakított löveg kisebb kerekekkel szerelt alváltozata volt, melyet szétszerelés után négy, közel 140 kilogrammos csomagként lehetett – akár légi úton is – szállítani. A Rheinmetall elkészített egy hatdarabos szériát a csapatpróbákra, azonban rendszeresítésére nem került sor, mivel a hátrasiklás nélküli lövegek ugyanakkora vagy nagyobb tűzerőt kínáltak jelentősen kisebb saját tömeg mellett és gyártásuk az előkészítés végső fázisában járt. [19]
Az IG 37
Bár a 7,5 cm leIG 18 a háború egésze alatt a Wehrmacht alapvető típusa maradt, már 1940-ben felmerült az igény egy nagyobb lőtávolságú és jobb páncéltörő képességű löveg kifejlesztésére. A felhívásra válaszul a Krupp elő is állt egy megoldással, a 7,5 cm IG 42-vel, mely minden pozitív tulajdonsága ellenére a hiányzó termelői kapacitások miatt nem került gyártásba. A történet ennyivel véget is ért volna, ha a keleti front tapasztalatainak hatására nem változtatják meg a korábbi döntést és nem rendelkeznek a gyártás mielőbbi elindításáról. Ehhez az eredeti szerepkörében elavult 3,7 cm Pak 36 páncéltörő ágyú lövegtalpát és az IG 42 a.A.-hoz[20] kifejlesztett, de picit módosított lövegcsövét csiszolták egy eszközzé, amely a 7,5 cm IG 37 megnevezést kapta.
Az eredetileg páncélelhárító feladatkörhöz szabott lövegtalp kialakítása jelentősen eltért a gyalogsági lövegeken alkalmazottaktól: az egyszerű fémváz helyett acélcsőből készült terpesztett lövegszárakkal látták el. A lövegtalp kereszthídjához két tekercsrugóval ellátott féltengely kapcsolódott, ezeken helyezkedtek el a felnik a gumiabroncsokkal. A Pak 36 jellegzetes lövegpajzsát szintén megtartották, az újdonságot a korábbi Krupp konstrukció részegységei jelentették. A nagyobb teljesítményt a leIG 18-hoz képesthosszabb lövegcsővel (L/11,8 vs. L/24) érték el, a fellépő erősebb visszaható erőket pedig négykamrás csőszájfékkel mérsékelték. A függőlegesen mozgó csúszó lövegzárhoz egy félautomata kivető szerkezet kapcsolódott, melyet a lövegcső hátrasiklása működtetett – amint a cső megállt, a závárzat automatikusan kinyílt és az elhasznált lőszerhüvely távozott. A lövegzárat a kivető szerkezet egy rugó ellenében nyitva tartotta mindaddig, amíg a következő lövedék behelyezésével előre nem mozdította és a rugó vissza nem csukta azt.[21]
2. ábra: Az IG 37 gyalogsági löveg restaurált példánya – jól látható a nagyméretű csőszájfék és a szállításhoz előkészített, összezárt talpszárak
Harckész súlyként nem találtam említést külön gép- és lóvontatású bontásban, sem a felhasznált lövegtalpakat figyelembe véve, így csak az említett részletek nélküli adatot tudom közölni, mely 510 kg. Köszönhetően az eredetileg páncéltörő szerepkörre kifejlesztett talpazatnak, oldalirányzása 58°-ra növekedett, a tüzelés lehetséges függőleges szögtartománya azonban -10° – 40° tartományra csökkent. Az alkalmazott lőszerek megegyeztek a leIG 18-nál bemutatott típusokkal, az egyedüli különbséget egy további, nagyobb tömegű hajtótöltet (Sonderhülsenkart 6) jelentett, aminek segítségével a lőtávolság 5150 méterre nőtt. [22]
A löveghez kapcsolódó érdekesség, hogy a 3,7 cm Pak 36 mellett a szovjet 37 mm-es M1930 (1-K), valamint 45 mm-es M1932 (19-K) páncéltörő lövegek zsákmányolt példányait is felhasználták az IG 37 gyártása során. Az M1930 löveget a szovjetek a Rheinmetall licensze alapján gyártották, az M1932 pedig a korábbi lövegtalpára épített, ám modernizált és nagyobb kaliberű lövegcsővel ellátott változata volt. Ebből kifolyólag nagy hasonlóságot mutatott a német fegyver szerkezetével, így a raktárakban lévő, egyébként elavult eszközök hasznosítása előnyösnek bizonyult. [23]
3. ábra: Zsákmányolt szovjet lövegtalpra épített 7,5 cm IG 37 gyalogsági löveg
A löveg összeszerelése csak 1944. május és október között zajlott, mialatt 2278 darabot adtak át, majd átálltak a 7,5 cm IG 42 gyártására.[24] A típus elsősorban a háború végén újonnan felállított, valamint újjászervezett hadosztályokhoz került és szolgált egészen a harcok 1945 májusi befejezéséig. Az 1944 szeptember-november (32. hullámban)[25] között felállított népigránátos-hadosztályok (Volks-Grenadier-Division) számára érvényes szervezeti előírás például az alábbiakat tartalmazta:
- Schwere Kompanie des Inf.-Batl., 3. (le I.G.) Zug – a gyalogos zászlóaljak nehézfegyveres századának 3. szakaszát négy lóvontatású IG 37 típusú könnyű gyalogsági löveggel,
- 13. Kompanie, 3. (sI.G./le I.G.) Zug – a gránátosezredek 13. századának 3. szakaszát kettő lóvontatású sIG 33 típusú nehéz vagy négy lóvontatású IG 37 könnyű gyalogsági löveggel,
- Divisionsfüsilierkompanie[26], 5. (le I.G.) Zug – a hadosztály biciklis századának 5. (könnyű gyalogsági löveges) szakaszát kettő gépvontatású (RSO) IG 37 típusú löveggel kellett ellátni.[27]
4. ábra: A 7,5 cm IG 42 gyalogsági löveg – megfigyelhető a PAW 600 lövegtalpa, az éles szögben döntött lövegpajzs, valamint a nagy méretű csőszájfék
Az IG 42 megjelenése
Miután 1944 októberére elfogytak a páncéltörő csapatoktól kivont 3,7 cm Pak 36, valamint a zsákmányolt szovjet lövegek ágyútalpai, a gyártás folytatása érdekében a továbbiakban a 8 cm PAW 600 lövegtalpára szerelték az IG 37 csövét, s ezzel megszületett az IG 42. A harckész súlya 590 kg volt, oldalirányzása 60°-ra, a tüzelés függőleges szögtartománya pedig -6° – 32°-ra módosult az új talpazat eltérő kialakítása miatt. Mivel az eszköz legfontosabb részei változatlanok maradtak, ezért a teljesítménye érdemben nem változott elődjéhez képest, egyedül a maximális lőtávolság csökkent nagyságrendileg 500 méterrel. A felhasználható lőszerek megegyeztek a leIG 18-nál leírtakkal. [28]
5. ábra: A német gyalogságilöveg-termelés a háború során – látható, hogy a gyártási volumen 1944-es megugrását jelentős részben a már létező lövegtalpakat hasznosító IG 37 összeszerelése eredményezte
A 7,5 cm IG 42 gyártása a háború végén 527 példány elkészülte után fejeződött be. Rendszeresítése ugyanazon előírások szerint történt, mint az IG 37 esetében, így elsősorban az újjászerveződő gyalogos-, valamint újonnan felállított népigránátos-hadosztályoknál vették használatba. Ilyen volt például a 416. gyaloghadosztály (416. Inf.Div.), melynek egy 1945. január 1.-i távirat szerint a gyalogezredek gyalogságilöveg-századai számára egyenként hat IG 42 kiutalását rendelték el.[29]
A gyalogsági lövegek széleskörű használata a Wehrmacht védjegye maradt a II. világháború évei alatt, más országok hadseregei az aknavetők, a tábori tüzérség, valamint a légierő által biztosította a gyalogság közeli tűztámogatását. A 7,5 cm leIG 18 a legnagyobb darabszámban készült német löveg volt a 10,5 cm leFH 18 tábori tarack után, mely egyértelműen jelzi mekkora igény mutatkozott rá.[30] Sokoldalú és robosztus fegyverként minden fronton megállta a helyét és az utódjául szánt 7,5 cm IG 37 és IG 42 mellett végig szolgálta a háborút.
Források és megjegyzések:
Képek forrása:
- Kiemelt kép: Krupp-Protze Kfz69 truck towing leIG 18 gun on street | World War Photos, Letöltve: 2024. november 14.
- 1. ábra: 7,5-cm-leichtes Infanteriegeschütz 18 – Wikipedia, Letöltve: 2024. január 31.
- 2. ábra: https://commons.wikimedia.org/wiki/File:Skar%C5%BCysko_7,5_cm_IG_37_02.jpg, Letöltve: 2024. március 8.
- 3. ábra: 7.5 cm IG 37 | Forgotten Hope Secret Weapon Wiki | Fandom, Letöltve: 2024. március 8.
- 4. ábra: Remains of 7,5-cm Infanteriegeschütz 42 found in Gdynia/PL – Axis History Forum, Letöltve: 2024. november 13.
- 5. ábra: a szerző saját szerkesztése a következő forrás alapján – Steven J. Zaloga: German Field Artillery of World War II, Osprey Publishing, 2023, 24.o., továbbiakban Zaloga
[1] Maschinenpistole 18 (MP 18)
[2] Például a 7,58 cm leichter Minenwerfer a.A./n.A. könnyű aknavető, melyet idővel továbbfejlesztettek, ekkor a fegyver nevébe belekerült az új változatra utaló jelölés – neuer Art (n.A.) -, s ezzel egyidőben a korábbi megnevezését is ellátták a régi típusú (alter Art) megjegyzéssel.
[3] Thomas Anderson: The History of the Panzerjäger, Volume 1: Origins and Evolution 1939-42, Osprey Publishing, 2018, 38.o., a továbbiakban The History of the Panzerjäger, Vol. 1
[4] Ian V. Hogg: German Artillery of World War Two, Greenhill Books, 1997, 23-26.o., továbbiakban Hogg
[5] Thomas Anderson: Panzerartillerie – Firepower for the Panzer Divisions, Osprey Publishing, 2019, 24.o.
[6] Kivéve a 7,5 cm I.Gr. Hl/A kumulatív lövedék
[7] Hogg, 451-454.o., 458.o.
[8] Zaloga, 10.o.
[9] A jelentés címe: Nachweisung über den Rüstungsstand des Mob.Heeres nach dem Stande v.1.10.37, vagyis „Jelentés a gépesített erők felszerelésének helyzetéről az 1937. október 1.-i állapotoknak megfelelően”. Thomas Anderson: The History of the Panzerwaffe, Volume 1: 1939-42, Osprey Publishing, 2015, 88.o.
[10] Ez igaz volt a gépesített/motorizált gyalogezredek esetében is, a hegyizászlóaljak általában több századból álltak, emiatt a számozás eltért. A háború során bevezetett csökkentett létszámú ezredek mindössze két zászlóaljjal, összesen nyolc századdal rendelkeztek, így a 9-12. sorszámú századokat nem állították fel, ennek ellenére a (13.) gyalogságilöveg-századok, valamint a (14.) páncéltörő századok hagyományból megtartották sorszámukat. Douglas E. Nash: Victory Was Beyond Their Grasp – With the 272nd Volks-Grenadier Division from the Hürtgen Forest to the Heart of the Reich, Casemate Publishers, 2015, 83-84.o., továbbiakban Nash: Victory Was Beyond Their Grasp
[11] Alex Buchner: The German Infantry Handbook 1939-1945, Schiffer Publishing, 1991, 56.o., 75.o.
[12] Az első és második hullámban (1-2. Welle) felállított gyaloghadosztályok egy része rendelkezett ilyen nehézfegyveres századdal, míg más hadosztályok felderítő csapatai mindössze egy kerékpáros századból álltak. Thomas Anderson: Panzer Reconnaissance, Osprey Publishing, 2023, 97.o.
[13] Elsősorban a gépesített gyaloghadosztályok [Inf.Div. (mot.)], páncélgránátos hadosztályok (Pz.Gren.Div.) és a páncéloshadosztályok (Pz.Div.) rendelkeztek gépesített, később önjáró gyalogságilöveg-századokkal. A hegyihadosztályok (Geb.Div. 44), illetve a vadászhadosztályok (Jg.Div. 44) állományába mind ló-, mind gépvontatású ütegek tartozhattak. Bundesarchiv-Militärarchiv (BA-MA) RH10/102: Mustergliederungen sowie Gültigkeitslisten für Kriegstärkenachweisungen und KAN für Panzer und Panzergrenadier-Divisionen sowie Grenadier-Regimenter und Panzer-Artillerie-Regimenter, 37.o., 41.o., a továbbiakban BA-MA RH10/102
[14] A járművek megkülönböztetése a betöltött feladatkör alapján és nem a gyártó vagy súlykategória alapján történt. A Kfz. 12 alapja a mittlerer geländegängiger Personenkraftwagen volt, melyet más szerepkörben eltérő számmal azonosítottak. A Kfz. 69 esetében a bázisjárművet schwerer Einheits-Personenkraftwagen néven rendszeresítették. Érdekes adalék, hogy 1939-ben kiadott segédlet szerint a páncéloshadosztályok páncéltörőegységeit Krupp Protzwagennel (Kfz. 69), míg a gyalogoshadosztályok páncélelhárító alakulatait Kfz. 12-vel kellett felszerelni. Arról nincs információ, hogy ezt sikerült-e előírásszerűen megvalósítani.
Zaloga, 8.o.; Thomas Anderson: The History of the Panzerwaffe, Volume 3: The Panzer Division, Osprey Publishing, 2020, 141-142.o., 170.o., a továbbiakban The History of the Panzerwaffe, Vol. 3 (A két forrás eltérő típust jelöl meg előírt vontatónak, a segédletet, mely lehetséges magyarázatként szolgál az eltérésre, a következő forrás említi – The History of the Panzerjäger, Vol. 1, 39.o.)
[15] A háború első feléből kevés hadszervezeti előírás (K.St.N.) maradt fenn, mivel ezeket egy újabb kiadás megjelenésekor legtöbbször megsemmisítették. Az itt említett leírás egyike a kevés fennmaradt dokumentumnak, ami ráadásul éppen a cikk témájához kapcsolódó egységgel foglalkozik. Hilary L. Doyle, Thomas L. Jentz: Panzer Tracts No. 15-2 – mittlerer Schützenpanzerwagen (Sd.Kfz. 251) Ausf. A, B & C. 1939-1942, Panzer Tracts/Panzerwrecks, 2024, 15-2-71.o., a továbbiakban Panzer Tracts No. 15-2
[16] Panzer Tracts, No. 15-2, 15-2-72.o.
[17] Hilary L. Doyle, Thomas L. Jentz: Panzer Tracts No. 15-3 – mittlerer Schützenpanzerwagen (Sd.Kfz. 251) Ausf. C & D., History of Production, Variants, Organization and Employment in Action from 1943 to 1945, Panzer Tracts, 2006, 15-3-71.o.
[18] The History of the Panzerwaffe, Vol. 3, 142.o., 170.o.
[19] Hogg, 24.o., 40.o.
[20] A félreértések elkerülése végett az először kifejlesztett IG 42 megjelölését az alter Art (a.A.), azaz régi típusú megkülönböztetéssel látták el, mivel a típusjelet a háború végén egy másik löveg megkülönböztetésére használták fel.
[21] Hogg, 30.o.
[22] Hogg, 31.o.
[23] Zaloga, 12.o.
[24] Zaloga, 24.o.
[25] A német hadsereg úgynevezett mobilizációs hullámokban – Wellen – állította fel a gyaloghadosztályokat. Ez annyit jelentett, hogy egyszerre több alakulat szervezése indult meg az egy vagy több hadkiegészítő körletben többnyire azonos szervezeti előírások mentén. Az egyes hullámok szervezete és felszerelése között azonban jelentős különbségek is előfordultak. A 32. hullámban először 19, majd még hat, összesen 25 hadosztály felállítása történt meg. Nash: Victory Was Beyond Their Grasp, 45.o.
[26] A Füsilierkompanie (K.St.N. 149v) egy népigránátos-hadosztály nagy mozgékonyságú, jelentős tűzerőt felvonultatni képes egysége volt. Három gyalogos szakaszából kettő gépkarabélyokkal (MP 44) rendelkezett, a katonák biciklikkel közlekedtek és a század emellett bevethetett tíz géppuskát (ebből kettő háromlábú állvánnyal nehézgéppuskaként), két közepes aknavetőt és két könnyű gyalogsági löveget is. – BA-MA RH10/102, 159-161.o.
[27] BA-MA RH10/102, 103-105.o., 113.o., 115-117.o., 147-149.o., 157.o., 159-161.o.
[28] 4600 méter a korábbi 5150 méterrel szemben. Hogg, 31.o., 34.o.
[29] BA-MA RH10/114 Aufstellung, Gliederung, Auffrischung, Ausstattung, Verwendung, Einsatz und dgl. vorwiegend der Panzertruppe.- Geheime Kommandosachen, Band 6, 33-34.o.
[30] Zaloga, 11.o., 24.o.
zbV 12 
