Bár a német hadsereg nagy számban alkalmazott zsákmányolt teherautókat és lánctalpas járműveket az utánpótlás szállítására, az kevésbé ismert tény, hogy hosszú ideig napirenden szerepelt saját gyártású ellátójárművek szolgálatba állítása. A következő grafikán ezen programok során tervezett és próbáknak alávetett példányok szerepelnek, melyek közül a VK 3.02 különböző változatai – eltérő számban és részben más szerepkörben – végül eljutottak a frontvonalba.

Az egyes járművek kifejlesztésének történetéről, a fellépő nehézségekről és érdekességekről az itt hivatkozott cikkből lehet többet megtudni.

A kiemelt kép a következő oldalról származik – Borgward IV – Wikipedia -, felhasználása az alábbi licensz figyelembevételével történik:  Creative Commons BY-SA-3.0-de

A kiemelt kép forrása: FT 17 in german service number 122 | World War Photos

Kiemelt kép forrása: Pz I B Ammunition Carrier – Nevington War Museum

A Marder páncélvadászok az intézményesített improvizáció tökéletes példái. 1942 során párhuzamosan több változat kialakítása indult meg, először szovjet eredetű 76,2 mm-es, később a német 75 mm-es Pak 40-es páncéltörő lövegek felhasználásával. Az elsők között a francia Lorraine 37L TRC lánctalpas ellátójármű felhasználásával hoztak létre páncélvadászokat, melyeket később a Marder I elnevezéssel jelölték. Azonban nem ez volt az egyetlen harcjármű ezzel a névvel, ugyanis egy évvel később két másik típus módosítása kezdődött el. A Baukommando Becker – Alfred Becker ezredes vezette csoport, mely a zsákmányolt francia eszközök begyűjtésével, átalakításával és hasznosításával foglalkozott – két könnyű harckocsit alakítottak át a Pak 40-es lövegek hordozására.

A kiemelt kép a Német Szövetségi Archívum képtárából (Bundesarchiv, Bild 101I-300-1865-05 / Speck) származik, felhasználása az alábbi licensz figyelembevételével történik:  Creative Commons BY-SA-3.0-de

A T-34-es közepes és KV nehézpáncélosok megjelenése válaszlépésekre sarkallta a német hadvezetést. Az idő szorított, nem volt lehetőség egy teljesen új típus kifejlesztését megvárni, ezért azt használták, ami már kéznél volt. Ennek eredményeképp az első páncélvadászokat zsákmányolt orosz lövegekkel szerelték fel – Marder II(D) és Marder III -, a német Pak 40 páncéltörő löveget csak a gyártás felfutását követően vehették számításba. Érdekesség, hogy a Marder II az egyetlen olyan változat, melyhez nem használtak egyetlen idegen eredetű komponenst sem.

A következő grafikán a Marder sorozat tagjait* ismerhetjük meg, kiemelve az alváz és a löveg típusát, valamint eredetét. Emellett képet kaphatunk az egyes változatok gyártásáról és az elkészült darabszámokról (a pluszjel utáni mennyiségek a tábori műhelyekben, sérült páncélosokból átalakított páncélvadászokat jelölik).

* Az egyes változatok hivatalos elnevezése időről-időre megváltozott, emiatt meglehetősen nehéz eligazodni a nevek rengetegében. Ebből kifolyólag a leggyakoribb alakokat vagy rövidítéseket használtam (pl. a Marder II(D) esetében ez egy saját rövidítés, melyet a könnyebb azonosíthatóság érdekében alkalmaztam, a járművet ilyen formában soha nem jelölték)

A kiemelt kép a Német Szövetségi Archívum képtárából (Bundesarchiv, Bild 101I-022-2949-28) származik, felhasználása az alábbi licensz figyelembevételével történik:  Creative Commons BY-SA-3.0-de