A Universal Carrier, a második világháború egyik legsokoldalúbb támogató harcjárműve volt, mely szinte az összes hadszíntéren megfordult a szövetséges csapatok mellett. A jármű lényegét legjobban talán David Fletchernek a típusról szóló könyvében sikerült megfogni: „A Universal Carrier tipikusan brit, egyesek szerint különc brit, egy kompromisszum, mely nehezen sorolható be bárhova is. Amire tervezték, annak nem felelt meg tökéletesen, viszont ellátott olyan feladatokat, melyekre sosem tervezték…”[1]

1. ábra: Universal Carrier a svéd Arsenalen harckocsimúzeumban (a szerző saját felvétele)
A lánctalpas története 1934-ben kezdődött, mikor a Vickers-Armstrongs elindította a D50 jelű programját. [2] Az elkészült prototípust a következő évben leszállították a MEE-hez (Mechanisation Experimental Establishment) [3] Farnboroughba, ahol, mint könnyű tüzérségi vontató, illetve a Vickers géppuskák hordozójárműveként lett tesztelve. Az előbbi eredménye a Dragon, Light, Mark III vontató, míg utóbbit továbbfejlesztve az első sorozatban gyártott modell, a Machine Gun Carrier No. 2 Mark I jött létre. [4]
A típus elnevezése először a Bren könnyű géppuskák megjelenésével változott, melyek 1935-ös rendszeresítését követően, 1937-től kezdték hivatalosan is Bren Gun Carrier-ként említeni. Másodszorra az egységesítés jegyében módosult a megnevezés, ugyanis a különböző feladatkörök eltérő járművei helyett (Scout és Bren Carrier-ek) egy alapváltozat bevezetése mellett döntöttek, mely sokoldalú felhasználása okán kapta a Universal Carrier nevet. [5]

2. ábra: Az ausztrál (bal felső), a brit (bal alsó) és a kanadai (jobbra) megoldás a kétfontos löveg hordozására
A Universal Carrier kialakítása számtalan fegyver – könnyű és nehéz géppuska, páncéltörő puska, gránátvető – befogadását lehetővé tette, így nem meglepő, hogy mind a brit, mind a nemzetközösségi erőknél felmerült: vajon egy kétfontos löveget is képes lenne hordozni? Ennek kiderítésére több program indult párhuzamosan, melyek eredményeképp a britek mindössze egy prototípust, a kanadaiak két tucatot, az ausztrálok pedig körülbelül kétszázat építettek a saját megoldásaikból, a harctérre azonban egyik sem jutott el. [6]
Az osztrák Böhler löveg
Az Anschlusst követően az osztrák ipar német irányítás alá került, így a nagy múltú helyi cégek, mint például a Steyr és a Saurer, ettől kezdve a német megrendeléseket teljesítették. Ezen felül az osztrák hadsereg, a Bundesheer készletei is elérhetővé váltak, melyből kiemelendő a Böhler cég kettős célú gyalogsági lövege, amit páncéltörő ágyúként is bevethettek. A német hadseregben 4,7 cm Infanteriekanone M35/36, illetve 4,7 cm Panzerabwehrkanone (ö) – röviden 4,7 cm Pak(ö) – néven rendszeresítették. A fegyver gyártása a két ország egyesülése után is tovább folyt egészen 1940 decemberéig, ennek eredményeképp 1941 januárjában 472 darabot [7] jelentettek elérhetőként. Eredetileg a nyugati határon álló erődítményekben tervezték őket felhasználni, később néhány egységet [8] mégis felszereltek velük. [9]
Érdemes megemlíteni, hogy a Böhler jelentős exportsikereket ért el: Észtország és Lettország kisebb mennyiségben rendszeresítette, Hollandia, Svájc, valamint Olaszország pedig megvásárolták a gyártási jogokat, majd némi változtatással a hazai vállalataik szolgálták ki hadseregeik igényeit. [10]
A francia hadjárat és a hordozók átalakítása
A Bren Carrierek a brit expedíciós erőkkel (British Expeditionary Force) Franciaországban estek át a tűzkeresztségen, ahol a hadjárat sikertelen kimenetele végett az áthajózott állomány egésze – becslések szerint körülbelül ezer jármű [11] – odaveszett. Azok, melyek nem semmisültek meg, illetve javítható állapotban maradtak hátra, a német csapatok begyűjtötték a francia hadsereg eszközparkjával egyetemben. Ennek a hatalmas készletnek részét képezte Canon 25 mm S.A. Mle. 1934 is, mely az egyik legfontosabb francia páncéltörő löveg volt a háború kezdetén. [12] Egy gyaloghadosztály 52-vel, egy könnyű lovashadosztály 28-cal, egy könnyű gépesített hadosztály 24-gyel, egy páncéloshadosztály pedig 12-vel rendelkezett. A Wehrmacht 2,5 cm Pak 112(f) (S.A. Mle. 1934), illetve 2,5 cm Pak 113(f) (S.A.-L Mle. 1937) néven rendszeresítette őket. [13]

3. ábra: Osztrák löveg angol alapokon – 4,7 cm Pak(ö) auf Bren MG-Träger(e)
Mivel a Wehrmacht állományában nem állt rendelkezésre hasonló feladatkörű jármű [14], emiatt eredeti szerepkörében történő hasznosítása minimum nehézkes lett volna. Ennek következtében a lánctalpasokat elsősorban ellátójárműként, könnyű tüzérségi vontatóként, valamint különféle fegyverzet hordozójárműveként állították szolgálatba. Jelen cikk keretei között két improvizált példány kerül ismertetésre: a korábban bemutatott osztrák (3. ábra), illetve francia páncéltörő löveggel ellátott verzió (4. ábra). Mindkét esetben a főfegyverzetet a lehető legkevesebb részegység eltávolítása után helyezték el a felépítményen. Ez meggyorsította az átalakítást, azonban egy megfelelő állvány hiányában, mely biztosította a kellő oldalirányzást, a kezelők munkája számottevően megnőtt. Amennyiben a cél csak a tűzerő növelése volt, esetleg egy egyszerű önjáró löveg létrehozása, úgy kellő körültekintéssel alkalmazva jó szolgálatot tehetett. Bevetésükről mindeddig nem nem került elő megbízható információ, minden bizonnyal Nyugat-Európában maradtak, ahol főleg kiképzésre használhatták őket. [15] (A 4. ábrán látható kopár környezet azonban inkább az észak-afrikai hadszíntérre, esetleg Görögországra vagy Krétára hasonlít, így előfordulhat, hogy legalább egy, helyben zsákmányolt hordozójárművet módosították a könnyű löveg befogadására.)

4. ábra: Francia 25 mm-es páncéltörő löveg (S.A. Mle. 1934) egy Universal Carrierbe építve
Források és megjegyzések:
[1] David Fletcher: Universal Carrier 1936-48, The „Bren Gun Carrier” Story, Osprey Publishing, UK, 2005., 3.o., a továbbiakban The „Bren Gun Carrier” Story
[2] A könyv más részein VAD50-ként is jelöli a szerző, melyből az első két betű a gyártóra, a Vickers-Armstrongs-ra utal. The „Bren Gun Carrier” Story, 9.o.
[3] Kísérleti Motorizációs Hivatalként fordítható.
[4] The „Bren Gun Carrier” Story, 5-6.o.
[5] Az első szerződést, mely már így nevezi a járművet, 1939. április 1.-én írták alá 2275 jármű átadásáról. The „Bren Gun Carrier” Story, 10.o., 14.o.
[6] The „Bren Gun Carrier” Story, 9.o., 41.o. és https://www.wealdfoundation.org/inside-track/2-pounder-attack-carrier-australian-special/
[7] Összehasonlításképp, a Barbarossa hadművelet megindításakor, 1941 júniusában, a német páncélelhárító alakulatok nagyságrendileg 14.500 db 3,7 cm Pak 36, 1000 db 5 cm Pak 38 és 500 db cseh eredetű 4,7 cm Pak(t) páncéltörő löveggel rendelkeztek. Thomas Anderson: The History of the Panzerjäger, Vol.1.: Origins and Evolution 1939-42, Osprey Publishing, UK, 2018, 231.o., továbbiakban The History of the Panzerjäger, Vol.1
[8] A Panzerjäger-Abteilung 525 és 560 egyenként 18 darab 4,7 cm Pak(ö)-t és 12 darab 3,7 cm Pak-t kapott (a konkrét típus vagy eredet nincs megjelölve).
[9] The History of the Panzerjäger, Vol.1, 52.o., 174.o.
[10] Hollandiában a Siderius, Svájban a Konstruktionswerkstätte Thun, Olaszországban pedig a Breda gyártotta licensz alapján. A Bredához később további cégek is csatlakoztak. Franz Kosar: Panzerabwehrkanonen 1916-1945, Motorbuch Verlag, 2018, 62-63.o., 73.o., 80.o., 85-86.o., illetve
[11] The „Bren Gun Carrier” Story, 19.o.
[12] Ebből a típusból 4225, a könnyebb, továbbfejlesztett változatból (Canon 25 mm S.A.-L Mle. 1937) 1285 darab készült el 1940. május 1.-ig.
[13] Tank Archives: Canon 25 mm S.A. Mle 1934: A “Baby” Gun for a Grown Up War
[14] Feladatkör szempontjából legközelebbinek a gépesített egységek Sd.Kfz. 250 és 251 páncélozott féllánctalpasai tekinthetők, méretét nézve pedig a VK 3.01 és VK 3.02 lőszerszállítók álltak közel hozzá.
[15] The History of the Panzerjäger, Vol.1, 170.o.
Képek forrása:
2. ábra: A szerző szerkesztése, az eredeti képek az alábbi weboldalakról származnak.
- Brit változat: reddit.com
- Kanadai változat: https://www.silverhawkauthor.com/post/2-pounder-qf-anti-tank-gun
- Ausztrál változat: https://en.wikipedia.org/wiki/Universal_Carrier, felhasználása a következő irányelvek figyelembevételével történik: Creative Commons BY-SA-3.0-de
3. ábra: https://www.valka.cz/4-7-cm-Boehler-auf-Selbstfahrlafette-Bren-e-t64027
4. ábra: https://www.valka.cz/2-5-cm-PaK-112-f-auf-Selbstfahrlafette-Bren-e-t225452








