Lánctalpas lőszerszállítók VI.

/ Levai Peter

Munitionsträger auf Fahrgestell Pz.Kpfw. III – Schulfahrgestelle Pz.Kpfw. III

Az 1943 július elején megindított kurszki Citadella hadművelet (Operation Zitadelle) a német hadsereg harmadik nagy nyári offenzívája volt a keleti fronton az 1941-es Operation Barbarossa, valamint az 1942-es Operation Blau után. Az első kettőhöz képest jóval kisebb területre összpontosított, azonban jelentős erőket felvonultató támadás újfent azzal a céllal lett megtervezve, hogy a szovjet hadseregre döntő csapást mérjen. A siker zálogát a feltöltött és megerősített páncélos fegyvernemben látták, melyet a felkészülés hónapjaiban az alábbi új fegyverrendszerekkel láttak el (zárójelben a bevetett darabszámmal):

  • széleskörben megjelentek az első sorozatban gyártott önjáró lövegek[1], a Hummel (54 darab) és a Wespe (78 darab) [2], valamint egy újfajta önjáró gyalogsági löveg, a Grille, [3]
  • Pz.Kpfw. V Panther Ausf.D közepes harckocsi (204 darab[4]),
  • 8,8 cm Panzerjäger IVb (Hornisse) nehéz páncélvadász (85 darab[5]),
  • Borgward B IV (Sd.Kfz. 301) távirányítású robbanóeszköz hordozó[6] (72 darab[7]),
  • Sturmpanzer IV rohampáncélos (45 darab[8]),
  • (schwerer) Panzerjäger Tiger (P) ’Ferdinand’ nehéz páncélvadász (90 darab[9]).

Ezek közül az egyik legismertebb a Ferdinand páncélvadász, mely létrejötte a VK 45.01 nehézpáncélos programhoz, valamint a német ipar szabályozatlan működéséhez köthető.[10] A nehézpáncélosok a bécsi HKW Wien-ben[11], a hadsereg bécsi járműjavító üzemében készültek, ahol a formálódó alakulatok támogatására az elérhető készletekből hat PzKpfw III átalakítása történt meg lőszerszállító járművé.[12]

1. ábra: Munitionsträger III valahol a keleti fronton

A PzKpfw III harckocsik az alábbi módosításokon estek át:

  • a legfontosabb és leglátványosabb módosítás a torony eltávolítása volt, melynek helyére egy egyszerű zárófedél került, hasonlóan a Munitionspanzer IV-hoz,
  • a torony helyének lezárásával szükségessé vált a vezető, valamint a rádiós eredeti pozíciójának megközelítéséhez búvónyílások kialakítása (lásd a fenti képen, a háttal lévő katona pont a búvónyílás fedelén ül),
  • a páncéltest elején lévő géppuska helye megmaradt, azonban a fennmaradt fotók alapján nem egyértelmű, hogy a géppuskát önvédelemre megtartották, időszakosan eltávolították vagy teljesen elhagyták,
  • az eredeti 3,7 cm-es vagy 5 cm-es lőszerek tárolói nem sok segítséget nyújtottak a sokkal nagyobb 8,8 cm-es gránátok elhelyezésében, így azok helyett a felszabadult küzdőteret használták raktérként (a szállítható mennyiségről nem találtam információt).

A lánctalpasok nagy erénye volt, hogy lépést tarthattak a páncélvadászokkal és páncélvédelmüknek köszönhetően a front közelében maradva gyorsabban elláthatták őket, mintha a hagyományos módon, teherautókkal szállították volna a szükséges muníciót.

A lőszerszállítók bevetésének rövid története

653. nehéz páncélvadászosztály (s.Pz.Jg.Abt. 653)

Az első három Munitionspanzer III 1943. július 11.-én érkezett meg a 9. hadseregnek alárendelt s.Pz.Jg.Abt. 653 számára, éppen a kurszki offenzíva végére. A zászlóalj a szovjet ellentámadás idején az orjoli[13] kiszögellésben szolgált augusztus közepéig. Az állásokat nem sikerült megtartani, ezért vissza kellett vonulniuk Brjanszkhoz, ahonnan átszállították a járműveket Dnyipropetrovszkba a rég elmaradt javítások elvégzésére. A hadműveleti helyzet azonban később is kedvezőtlenül alakult, emiatt az egységből rögtönzött harccsoportok a Zaporizzsja[14] – Nikopol[15] – Krivoj Rog[16] térségében kerültek bevetésre, mialatt a fennmaradó részek folyamatosan javítás alatt álltak. A nehézpáncélosokat végül 1943. december 16.-án kezdték el kivonni a frontvonalból és visszaszállítani Bécsbe, melynek végrehajtását az utolsó harcképes járművekből álló harccsoport fedezte a nikopoli hídfőben.[17] A lőszerszállító járművekről mindössze annyit lehet tudni ebből az időszakból, hogy 1943 novemberében még öt Munitionsträger III volt bevethető állapotban, a hatodikról nincs információ. A későbbi jelentésekben újfent hat ellátójármű szerepel, azonban azt nem lehet megállapítani, hogy a korábbi hiányzó példány lett megjavítva vagy egy másik harckocsi átalakításával pótolták a hiányt.

2. ábra: A 653. nehéz páncélvadászosztály állományának változása 1943. július-november között

  • A zászlóalj a kurszki offenzíva előtt öt PzKpfw III 5 cm L/42 (rövid csövű 5 cm-es löveggel felszerelt) harckocsival és egy PzBefWg III Ausf.J parancsnoki harckocsival rendelkezett.
  • A nikopoli műveletek idején az egység az előírt 45 páncélvadász helyett 48-cal rendelkezett, melyből november 1.-én mindössze kilenc volt bevethető. A három műszaki mentő Bergepanzer Tiger (P) 1943 augusztusára állt készen kiszállításra.

505. nehézpáncélos osztály (s.Pz.Abt. 505)

A nehézpáncélos osztály 1944. május 31.-i állományjelentése szerint hét Mun.III (Munitionspanzer III) lőszerszállító járművel rendelkezett. Ezekből három Pz.Kpfw. III Ausf. M az egységhez eredetileg kiutalt[18] 25 Pz.Kpfw. III-ból maradt meg, ezen felül egy Ausf. H és három Ausf. J került még átalakításra. A munkákat a korábbiakkal ellentétben nem valamelyik németországi üzemben, hanem az alakulat javítóegységénél végezték el, emiatt kialakításuk eltérhetett a korábbi konstrukcióktól a rendelkezésre álló eszközök és nyersanyagok függvényében. A lánctalpasok tevékenységéről, meddig szolgáltak a nehézharckocsik mellett vagy hogy mi lett a sorsuk, egyelőre nem találtam érdemi információt.

3. ábra: A nehézpáncélos osztályok eredeti vegyes és a tapasztalatok alapján módosított homogén felépítésű hadszervezete

216. rohampáncélos osztály (Stu.Pz.Abt. 216)

A rohampáncélos osztályt miután 1943 végén kivonták a keleti frontról, ahol a s.Pz.Jg.Abt. 653-mal szolgáltak együtt,a hadsereg bécsi javítóüzemébe vezényelték a harcképesség helyreállítása érdekében. Egy 1944. február 1.-i beszámoló szerint az osztályból egy századnyi Sturmpanzer IV-nek, egy Munitions-Träger IV-nek, két Schulfahrgestelle PzKpfw III-nak (Fahrschulpanzer III), valamint minden szükséges támogató járműnek menetkésznek kellett lennie február 5.-re. Ebből, ami felettébb érdekes, az a járművezetők oktatására kialakított Fahrschulpanzer III hozzárendelése egy ilyen kis méretű, különleges feladatú egységhez. Az oktatójárművek lényegében az eredeti harckocsi torony nélküli változatai voltak, melyeken a toronynyílást körülvevő kapaszkodókat[19] leszámítva minimális változtatások történtek. Ebből kifolyólag a lánctalpasok igen nagy hasonlóságot mutattak a HKW Wien-nél, illetve a s.Pz.Abt. 505-nél átalakított Munitionspanzer III-hoz. Az osztály 1944 márciusi és áprilisi állományjelentésében Anderson szerint[20] mint lőszerszállító járművek lettek feltüntetve, azonban más források szerint vontatóként alkalmazták őket[21].

1944 február elején a korábbi tervekkel ellentétben a teljes Stu.Pz.Abt 216-t Olaszországba rendelték a szövetségesek anziói partraszállására válaszul. Megérkezésüket követően intenzív harcokban vettek részt és júliusra az ellátójárművek közül mindössze egy Munitionspanzer IV-t jelentettek bevethetőnek, a Fahrschulpanzer III-ek semmilyen besorolás alatt nem kerültek említésre.

4. ábra: Fahrschulpanzer III egy német laktanyában

5. ábra: A 216. rohampáncélos osztály állománya 1944 tavaszán, benne a két Fahrschulpanzer III-sal

Összegzés

A Panzerkapmfwagen III amellett, hogy a német hadsereg páncélos koncepciójának egyik első képviselője volt, bázisul szolgált számos, eltérő feladatkörű harcjárműnek (Sturmgeschütz III, Tauchpanzer III, Panzerbefehlswagen, Panzerbeobachtungswagen III). A lőszerszállító járművek eredetileg harckocsiként – vagy oktatójárműként – kezdték meg pályafutásukat, melyek a felállítás alatt álló páncélvadász- és rohampáncélos egységek támasztotta igények hatására lettek módosítva. A különböző átalakításokból legalább 13 szállítójármű készült el, valamint kettő kiképzőjárművet is a harcoló alakulatok támogatására vezényeltek. Az alkalmazó egységek Tiger, Ferdinand és Sturmpanzer IV harcjárműveinek 88, illetve 150 mm-es főfegyverzetei nagy méretű gránátokkal működtek, ezek lovas kocsival vagy teherautóval való szállítása komoly kihívást jelentett. Ahogy az lenni szokott az ellátóegységek eszközeivel és tevékenységével kapcsolatban, korlátozott információ áll rendelkezésre, melyből a lánctalpasok pontos sorsa nem állapítható meg. Ennek ellenére rövid történetük ismert része is kellően érdekes bepillantást enged a Wehrmacht azon törekvésébe, mely dedikált ellátójárművek létrehozását és rendszeresítését szorgalmazta a különböző fegyvernemek számára.

Források és megjegyzések:

Képek forrása:

[1] Bár eredetileg átmeneti megoldásnak szánták őket, végül mind a Hummel, mind a Wespe harcjárművekből több száz példány épült és végigszolgálták a háborút. A két típus lőszerszállító változatainak rövid története az alábbi linkeken érhetők el (Wespe, Hummel).

[2] Robert A. Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1943-1945 – Vörös gőzhenger, 2022, 143.o., továbbiakban Forczyk

[3] A jármű a Pz.Kpfw. 38(t) alvázát és a schwere Infanteriegeschütz 33 (sIG 33) nehéz gyalogsági löveget kombinálta. Hivatalos elnevezése Geschützwagen 38 für s.I.G.33/1 (Sf.) volt. A típusból 1943 június végéig 200 példányt gyártottak, azonban a csapatoknál lévő pontos mennyiségről a cikk megjelenéséig nem találtam információt. További részleteket a hivatkozott cikk tartalmaz.

[4] Az első két Panther harckocsikkal felszerelt páncélososztály, a Panzer-Abteilung 51 és Panzer-Abteilung 52 voltak. Forczyk, 142, 145.o.

[5] Az 560. nehéz páncélvadász-osztály (s.Pz.Jg.Abt. 560) 45 darabot, míg a 655. nehéz páncélvadász-osztály (s.Pz.Jg.Abt. 655) 40 darabot jelentett elérhetőnek. A rendelkezésre álló 85 példányból mindössze 50 volt bevethető. Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 7-3, Panzerjaeger (7,5 cm Pak 40/4 to 8,8 cm Waffentraeger) development and employment from 1939 to 1945, Panzer Tracts, 2006, 7-194 – 7-195.o.

[6] Bővebb információ a kifejlesztésük hátteréről és a VK 3.02 lőszerszállító járművel való kapcsolatról ezen a linken található.

[7] Thomas Anderson: Ferdinand and Elefant Tank Destroyer, Osprey Publishing, 2015, 103.o., továbbiakban Ferdinand Tank Destroyer.

[8] Három parancsnoki harcjármű, BefStuPz IV, és 42 StuPz IV állt bevetésre készen. Ferdinand Tank Destroyer, 103.o.

[9] Ferdinand Tank Destroyer, 103.o.

[10] Mire a részletes tesztek lezajlottak kummersdorfi tesztpályán (1942. szeptember), melynek eredménye alapján kellett volna a pontos beszállítói szerződéseket megkötni, a Krupp már leszállított 100 darab páncéltestet. Ferdinand Tank Destroyer, 23.o.

[11] Hivatalos nevén Heeres-Kraftfahrzeug-Werkstatt Wien, amelyre máshol Heeresarsenal Wien, vagy egyszerűen csak a bécsi Arsenal néven hivatkoznak.

[12] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 17 – Gepanzerte Nachsub Fahrzeuge (Armored Supply/ Ammunition Vehicles), VK 3.01 to schwere Wehrmacht-Schlepper, Panzer Tracts, 2004, 17-37.o.

[13] A település neve Opёл, ennek német átírása Orel, melyet átvett az angolszász szakirodalom is.

[14] Zaporizzsja (Зaпopiжжя) a mai Ukrajna területén található a Dnyeper folyó mentén. A város nevével angolul Zaporozhe, németül Saporshje alakban is lehet találkozni.

[15] Nikopol (Hiкополь) a mai Ukrajna területén található a Dnyeper folyó partján, Zaporizzsjától 60 kilométerre délnyugatra.

[16] Krivoj Rog (Krivij Rih, Kpивий Pиг) a mai Ukrajna területén található, Zaporizzsjától 130 kilométerre nyugatra.

[17] Ferdinand Tank Destroyer, 152-153., 156-158., 160.o.

[18] A nehézpáncélos-zászlóaljak első (tervezett) felépítése szerint az állományukba 29 PzKpfw VI Tiger Ausf. E és 36 PzKpfw III tartozott, utóbbiak elsősorban felderítési és összeköttetési feladatokra. Ezt a bevetési tapasztalatok alapján később módosították és az egységek alárendeltségébe 45 Tiger/Königstiger került, más típusú harcjármű nélkül. A korábban felállított zászlóaljak magukon viselték az átszervezés nyomait és egész sokáig megtartották közepes páncélosaikat. Thomas Anderson: The History of the Panzerwaffe – Volume 2: 1942-45, Osprey Publishing, 2017, 137.o., 146.o.

[19] A kapaszkodók megkönnyítették a be- és kimászást a járműből, valamint segítettek némileg kényelmesebb környezetet teremteni a hozzájuk rögzíthető esőponyvával.

[20] Ferdinand Tank Destroyer, 176.o.

[21] Hilary L. Doyle, Lukas Friedli, Thomas L. Jentz: Panzer Tracts No. 8-1, Sturmpanzer – Sturminfanteriegeschütz 33, Sturmpanzer & Munitionspanzer, Panzerwrecks, 2023, (a 2014-es könyv átdolgozott, újranyomott kiadása), 8-1-60.o.

Hozzászólás