A 8 cm PAW 600 (8 cm PWK 8H63) páncéltörő löveg története

A német hadsereg páncélelhárító csapatainak mind a francia hadjárat, mind a Barbarossa hadművelet során azzal kellett szembesülniük, hogy az egységek alaptípusa, a 3,7 cm Pak 36, nem rendelkezett kellő páncélátütő képességgel.

1. ábra: 3,7 cm Pak 36 páncéltörő löveg teljesítménye különböző típusú lövedékekkel. A löveg számára gyártott PzGr 40 volfám-karbid magvas lövedékek a Szovjetunió elleni hadjárat előtt a teljes lőszerkészlet 5%-t tették ki.

A probléma áthidalására komoly erőforrásokat mozgósítottak, melyek az alábbiakban mutatkoztak meg:

• új típusú lőszerek kerültek rendszeresítésre
  •  kumulatív töltetű lövedék: Hohlladung – 3,7 cm Pak (Stielgranate 41), 7,5 cm KwK L/24 (GrPatr 38 Hl)[1]
  • volfrám-karbid magvas lövedék: Hartkerngeschoss (PzGr 40) [2]
• új típusú lövegek rendszeresítése kezdődött el
  • kúpos furatú lövegek: 2,8 cm sPzB 41; 4,2 cm Pak 41; 7,5 cm Pak 41
  • nagyobb űrméretű lövegek: 5 cm Pak 38; 7,5 cm Pak 40 [3]

Az újfajta lőszerek legnagyobb előnye abban állt, hogy a meglévő lövegek számára kínáltak teljesítményjavulást, így ezek rendszeresítése kezdetben nem ütközött nehézségekbe. Az új kúpos furatú ágyúk szolgálatba állítása már nagyobb kihívást jelentett volna, viszont a háború közepétől jelentkező egyre szűkösebb volfrámkészletek miatt kis számban gyártották őket, mivel a hadsereg volfrám-karbid magvas lövedékekkel való ellátása hosszabb távon nem volt fenntartható.[4] A kumulatív töltetű lövedékek azonban a páncélos- és tüzéralakulatok eszköztárának szerves részévé váltak.

Ezzel párhuzamosan intenzív munka folyt a hátrasiklás nélküli lövegek fejlesztése terén is, melyek előállítása az előbbiekhez hasonlóan alapanyaghiány[5] miatt kellett, hogy leálljon 1944-ben.[6] A hadvezetés azonban még ezt megelőzően kritikákat fogalmazott meg a már létrehozott konstrukciókkal kapcsolatban. Kiemelték a veszélyes, hátracsapó gázsugarat, a hagyományos lövegekhez viszonyított jelentősen nagyobb hajtótöltetet, valamint a páncéltörő szerepkörhöz nem megfelelő pontosságot. Ezért 1943-ban pályázat került kiírásra egy olyan fegyvert igényelve, mely könnyű, kevesebb hajtótöltetet igényel, mint a hátrasiklás nélküli lövegek vagy rakéták[7] és 750 méterről képes eltalálni egy 1 m²-es célfelületet.

A felhívásra a Rheinmetall-Borsig egy újfajta megközelítéssel válaszolt, melynek a Hoch-Niederdruck-System (magas-alacsony nyomású rendszer) nevet adták. Ennek lényege, hogy a hajtótöltet berobbanása után a lövedék addig nem kezdett el gyorsulni, amíg a megfelelő nyomás fel nem épült a lövegcső hátsó szekciójában. Ezt úgy érték el, hogy a lövedék – egy módosított 8,14 cm-es aknagránát – hajtótöltetét a 10,5 cm leFH 18 lőszerhüvelyében helyezték el, melyet egy vastag vaslemezzel zártak le. A keletkező gázok fokozatosan távoztak a lemezen kiképzett nyolc furaton keresztül. Amint a kívánt nyomást elérte, a lemezt és a lövedéket összekötő csapszeg rendeltetésszerűen elnyíródott és a gránát útjára indult a huzagolásmentes csőben. [8] Kétféle gránát állt rendelkezésre: a kumulatív töltetű 8 cm W.Gr.Patr. Hl 4462 (8 cm Werfergranate-Patrone Hohlladung 4462) páncélozott célok leküzdésére, valamint az elsősorban gyalogság ellen szánt nagy robbanóerejű 8 cm W.Gr.Patr. 5071.[9]

A könnyű lövegtalp, valamint annak felfüggesztése egy innovatív torziós rudas megoldással készült, mely jelentős súlymegtakarítást eredményezett, viszont a szilárdsága nem volt kielégítő. Másodszorra egy sokkal konzervatívabb és erősebb szerkezettel álltak elő, mégis az elkészült példányok egy részét a már bevált Pak 38 alapjaira helyezték. Ez amiatt külön érdekes, mivel a lövegtalpat további két tüzérségi eszköz, a 7,5 cm Infanteriegeschütz 42 gyalogsági löveg, valamint a 30 cm Raketen-Werfer 56 rakéta-sorozatvetőnél szintén alkalmazták. A PAW 600-ból összesen 260 darab készült 1944 decembere és 1945 márciusa között. [10]

Egy 1945. január 17.-i távirat szerint a 18. páncélgránátos-hadosztály 30. és 51. páncélgránátosezredei, valamint 118. páncélos-felderítőzászlóalja kaptak belőle csapatpróbákra az alábbiak szerint (idézve a jelentést):

• 15. (PWK) / Pz.Gren.Rgt. 30
• 15. (PWK) / Pz.Gren.Rgt. 51
• 1 PWK-Zug für 4./Pz.Aufkl.Abt. 118

A fentiek értelmében mindkét ezred felállított egy 15. páncélvadászszázadot, melyet 12 löveggel láttak el. A PWK rövidítés jelentése nincs megemlítve, de minden bizonnyal a löveg egy, a háború végén használt elnevezésből, a 8 cm PWK 8H63-ból származik. A felderítőzászlóalj esetében egy négylöveges páncélvadászszakasz került megszervezésre az egység 4. századának alárendeltségében. Az újonnan létrehozott alakulatok felépítése a tapasztalatok kiértékeléséig az 1944. április 1.-én kiadott K.St.N. 1140 (f.G.) által vázoltakon alapult. A végleges szervezeti felépítést csak ezután tervezték szabályba foglalni. Az átszervezés határidejének 1945. február 15. lett kijelölve. [11]

2. ábra: Panzerkleinzerstörer Rutscher könnyű páncélvadász fa modellje

3. ábra: A Pz.Kpfw. 38(t)-re alapozott, PAW 600 löveggel felszerelt könnyű harckocsi rajza

A hagyományos vontatott szerepkör mellett arra nézve is születtek tervek, hogy különböző harcjárművek főfegyverzeteként alkalmazzák. Az egyik ilyen projekt a Panzerkleinzerstörer „Rutscher” volt, mely egy kétfős, könnyen páncélozott páncélvadászt vázolt fel, ráadásul nem is egy, hanem kettő, szorosan egymás mellé helyezett PAW 600-sal a jármű elejében.[12] Egy másik elképzelés egy könnyű harckocsiról szólt, mely a Panzer 38(t) alvázát, a Panzer IV tornyát és a PAW 600 löveget kombinálta volna.[13] Végül egyik jármű sem valósult meg, a Rutscher mindössze modell formájában létezett, a Panzer 38(t)-ra alapozott könnyű harckocsiról pedig csak rajzok maradtak fenn.

4. ábra: A legfontosabb páncéltörő lövegek összehasonlítása

A PAW 600 egy különleges megoldást kínált arra a problémára, hogy a páncéltörő ágyúk teljesítményét ne csak a kaliber, s ezáltal az eszköz méretének, növelésével javítsák. A létrehozott löveg harckész súlya kevesebb, mint fele volt, miközben a páncélátütő képessége 750 méterig meghaladta a 7,5 cm Pak 40 releváns értékeit. Ez a hatásos lőtávolság egy jól álcázott löveget még korlátozottan alkalmassá tehetett páncélelhárító szerepkörre, harckocsi vagy páncélvadász főfegyverzeteként azonban nem tette volna lehetővé a háború második felében elterjedt német harceljárás alkalmazását, melynek szerves része volt a nagy távolságból vívott tűzharc. Az eszköz teljesítette a pályázati kiírásban foglaltakat, ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a projekt a háború utolsó időszakában futott, amikor a német hadsereg elsősorban védekező hadműveleteket folytatott, a hadiipar pedig nem volt már képes a megfelelő mennyiségű és minőségű fegyverzetet biztosítani, mely helyzet az imént bemutatott kompromisszumokkal terhelt megoldásokat eredményezett. A PAW 600 páncéltörő löveg végül kis mennyiségben rendszeresítésre került a háború utolsó hónapjaiban, de a tervezett harcjárművek nem jutottak el a megvalósításig.

---

Átdolgozva és újabb forrásokkal bővítve megjelent 2024. január 1.-én.

Források és megjegyzések:

Képek forrása:

• Kiemelt kép: 8-cm-PAW 600 (8 cm light anti-tank gun) : Germany (DEU) (armedconflicts.com)
• 1. ábra: Thomas Anderson: The History of the Panzerjäger. Volume 1: Origins and Evolutions 1939-42, Osprey Publishing, 2018, 168.o. és Armor Penetration Table (panzerworld.com)
• 2. ábra: Panzerkleinzerstörer Rutscher : Germany (DEU) (armedconflicts.com)
• 3. ábra: Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 20-1 Paper Panzers – Panzerkampfwagen, Sturmgeschuetz, and Jagdpanzer, Panzer Tracts, 2001, 20-50.o.
• 4. ábra: Ian V. Hogg: German Artillery of World War Two, Greenhill Books, 1997, 301., 308., 316., 337.o.

[1] A GrPatr 38 Hl 1941 végén érkezett meg a páncélos csapatokhoz, a 3,7 cm Stielgranate 41 1942 március-április környékén jelent meg a páncélvadász egységeknél. Thomas Anderson: The History of the Panzerjäger. Volume 1: Origins and Evolutions 1939-42, Osprey Publishing, 2018, 159.o., 273.o., továbbiakban The History of the Panzerjäger. Vol. 1

[2] A különféle volfrám-karbid magvas lövedékek fokozatosan lettek rendszeresítve, az elsők a Szovjetunió elleni offenzíva előtt kerültek gyártásba, melyek közt ott volt a Pak 36 számára tervezett változat (lásd 1.ábra). The History of the Panzerjäger. Vol. 1, 156.o.

[3] A Pak 38-ok a francia hadjárat után, 1940 második felében, az első Pak 40-ek pedig 1941 novemberében kezdtek megérkezni a csapatokhoz. Ian V. Hogg: German Artillery of World War Two, Greenhill Books, 1997, 308.o., 315.o., továbbiakban Hogg

[4] A kúpos furatú löveghez speciális lövedékeket gyártottak, melyek volfrám-karbid űrméret alatti részből és az ezt körülvevő könnyűfém burkolatból álltak, melyen két fém vezetőgyűrű helyezkedett el. Ezek gyártása többféle fémet, többek között volfrámot igényelt. The History of the Panzerjäger. Vol. 1, 160.o.

[5] A lövedékek röppályára állításához szükséges hajtóanyagokból mutatkozott egyre fokozódó hiány.

[6] Hogg, 402.o.

[7] A kézi páncéltörő eszközökkel, a Panzerfaust-tal és a Panzerschreck-kel összehasonlítva.

[8] Hogg, 337.o.

[9] A kumulatív lövedék 750 méterig, távolságtól függetlenül, képes volt átégetni 140 mm vastag, függőleges páncélzatot. A nagy robbanóerejű gránáthoz három hajtótöltet állt rendelkezésre: a legkisebb (Kleine Ladung) 3400, a közepes (Mittlere Ladung) 5600, a legnagyobb (Grosse Ladung) 6200 méteres maximális hatótávolságot biztosított a lövedéknek. Hogg, 337.o., 342.o.

[10] Hogg, 334-336.o.., illetve Steven J. Zaloga: German Field Artillery of World War II, Osprey Publishing, 2023, 38.o.

[11] Bundesarchiv RH10/114 – Aufstellung, Gliederung, Auffrischung, Ausstattung, Verwendung, Einsatz und dgl. vorwiegend der Panzertruppe.- Geheime Kommandosachen, Band 6, 356., 358.o.

[12] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 20-1 Paper Panzers – Panzerkampfwagen, Sturmgeschuetz, and Jagdpanzer, Panzer Tracts, 2001, 20-38 – 20-39.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 20-1

[13] Panzer Tracts No. 20-1, 20-49 – 20-51.o.