Munitionsträger auf Fahrgestell Pz.Kpfw IV

A sztálingrádi utcai harcok során felmerült az igény egy olyan harcjárműre, mely erős páncélzattal és nagy kaliberű löveggel van felszerelve, ezáltal képes egész épületeket néhány lövéssel elpusztítani. A nagy mozgékonyság vagy nagy hatásos lőtávolság nem volt követelmény. A lehető leggyorsabb eredmény érdekében felújított Sturmgeschütz III alvázakra helyezték el a kívánalmaknak leginkább megfelelő 15 cm s.I.G. 33/1 löveget, mely köré egy egyszerű dobozfelépítmény került. A létrejött rohamlöveg a Sturminfanteriegeschütz (StuIG) 33 megnevezést kapta. Mindössze kettő, tizenkét darabos gyártási sorozat épült belőlük, a koncepciót azonban továbbfejlesztésre érdemesnek találták, melynek eredményeképp tervezték meg a Sturmpanzer IV-t.[1]

A Sturmpanzer IV első példányai[2] a kurszki offenzíva miatt szintén felújított alvázakra[3] épültek a HKW Wien üzemében[4], ezzel is gyorsítva az előállításukat. Az első rohampáncélos-osztály (Sturmpanzer-Abteilung 216) számára a harcjárműveken felül hat lőszerszállító lánctalpas is készült a műhelyekben felújítás alatt álló különféle Pz.Kpfw. IV harckocsik felhasználásával. Legalább egy-egy Ausf. D és G verziót alakítottak át, melyből az Ausf. G még gyártásban volt 1943 májusában, a D változat előállítása azonban 1940 októberében befejeződött 248 példány átadása után.[5] A régebbi harcjárművek ilyesfajta használata az egyértelmű előnyök mellett – úgy, mint egy új gyártású járműhöz viszonyított alacsonyabb nyersanyag- és munkaerőigény, illetve rövidebb időszükséglet – extra terhet rakott mind az iparra, mind az alkalmazó csapatokra azáltal, hogy az egyedi pótalkatrészeket kis mennyiségben továbbra is gyártani, valamint készletezni kellett.

A lőszerszállítók megtartották a bázisjármű páncéltestjének fő jellegzetességeit, azonban a Sturmpanzer Ausf. I-en alkalmazott módosítások is megjelentek.[6] Az alábbi változtatásokat eszközölték:

• a tornyot eltávolították, a helyét egy köralakú, elfordítható fémlemezzel zárták le, melynek egyik felén két, negyedkörcikk alakú nyitható panelt alakítottak ki a lőszerhez való könnyű hozzáférés érdekében,
• a korábbi küzdőtér helyét lőszertároló rekeszek foglalták el, melyben nagyságrendileg 70 darab 15 cm-es lövedék tárolására nyílt lehetőség (lásd 1. ábra),[7]
• új futóművel látták el,
• a motortér ajtajaiba ventilátorokat építettek be,
• a páncéltest hátsó lemezébe nyílást vágtak a motor előmelegítő/hidegindító rendszer (Fuchsgerät) számára,
• a jobb oldali sárvédőre egy új tároló került további két futógörgő számára, valamint
• köténypáncélzattal (Schürzen) növelték a védelmet.[8]

1. ábra: A Sturmpanzer IV és a Munitionspanzer IV lőszerkapacitása

A lánctalpas megtartotta a beépített MG 34 géppuskát, így az alapvető önvédelmi képessége megmaradt, ezen felül elsősorban a harcoktól való távolság óvta a nem várt veszteségektől.

A Stu.Pz.Abt. 216 felállításakor létrehozott hadszervezeti előírások a kurszki offenzíva idejéről sajnos nem maradtak fenn, mivel ezeket a dokumentumokat egy újabb kiadás megjelenésekor meg kellett semmisíteni. [9] Annyi biztos, hogy az időszakos állományjelentésben a bevethető eszközök[10] között először 1944. január 6.-án tüntették fel a lőszerszállítókat, szám szerint négyet. [11]

2. ábra: A 216. rohampáncélos-osztály járműállománya 1944. január-július időszakában

Az osztály bevetéseinek történetén keresztül képet kaphatunk arról, hogy a szállítójárművek mely hadműveletekben vettek részt, merre támogatták a saját csapataikat. Mint a Sturmpanzer IV-ek kapcsán már említésre került, a páncélosok rendszerbe állítását a kurszki offenzívára időzítették, ahova a kiszállításuk 1943. június 10.-én indult meg a Közép Hadseregcsoport (Heeresgruppe Mitte) hadműveleti területére. A Stu.Pz.Abt. 216-t a támadás előtt létrehozott különleges alakulat, a Pz.Jg.Rgt. 656 (Panzerjäger-Regiment 656) alárendeltségében vetették be (így a hivatalos megnevezése III./PzJgRgt 656 lett). [12] Kurszk után az osztály a hónap második felében Orjol-Brjanszk térségében vívott védekező harcokat, ahonnan augusztus végén kezdték meg a kivonásukat időszakos nagyjavításra Dnyepropetrovszkba, a korábbi acélművekbe. Ez azonban nem az eredeti elképzelések szerint valósult meg, ehelyett rövid javítások után kisebb harccsoportokként kerültek bevetésre Pavlográd, Zaporizzsja, Krivoj Rog és Nikopol térségében, folyamatosan hátrálva, de eredményesen lassítva az újabb és újabb szovjet offenzívákat. [13]

Az egységet 1943 végén kivonták a frontvonalból és visszaszállították a járműveket a bécsi Heeres-Kfz.-Werkstattba a régen tervezett nagyjavítások elvégzésére. [14] Onnan 1944 február elején Olaszországba rendelték őket, válaszul a szövetségesek Nettuno közelében végrehajtott partraszállására. A német ellentámadás komolyan igénybe vette az állományt és súlyos veszteségeket szenvedtek, emiatt áprilisban északi irányba, Pisa-Lucca térségébe vonultak vissza pihenésre és feltöltésre. A lőszerszállítók végigszolgálták a szovjetunióbeli és az olaszországi összecsapásokat is, azonban a magas igénybevétel szépen lassan a veszteségekben is megmutatkozott a korosodó járműparkon, amit a 2. ábrán követhetünk nyomon. Az eszközök pontos sorsa nem ismert, így nem tudjuk, hogy alkatrészhiány, műszaki meghibásodás, baleset vagy éppen ellenséges behatás miatt kerültek veszteséglistára. Az utolsó példányok közel egy évvel „második pályafutásuk” kezdete után, valamikor 1944 nyarán vesztek oda, utoljára a júliusi állományjelentésben szerepeltek. [15]

---

Források és megjegyzések:

A kiemelt kép forrása: Panzerkampfwagen IV Ausf.D – Tank Encyclopedia (tanks-encyclopedia.com)

Az 1. ábra a szerző saját szerkesztése a következők alapján:

• Thomas Anderson: Ferdinand and Elefant Tank Destroyer, Osprey Publishing, 2015, 59-60.o., továbbiakban Anderson
• Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 8, Sturmgeschuetz – From s.Pak to Sturmmörser, Panzer Tracts, 1999, 8-54.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 8

A 2. ábra szintén saját szerkesztés az alábbiak felhasználásával: Anderson, 176.o., 180.o., 194-195.o.

[1] Panzer Tracts No. 8, 8-46.o.

[2] 1943 április-májusban készült el az első hatvan példány (Ausf. I). Hilary L. Doyle, Lukas Friedli, Thomas L. Jentz: Panzer Tracts No. 8-1, Sturmpanzer – Sturminfanteriegeschütz 33, Sturmpanzer and Munitionspanzer development and production from 1942 to 1945, Panzer Tracts, 2014, 8-1-51.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 8-1

[3] Pz.Kpfw. IV Ausf. E, F, G változatok alvázait használták fel. Panzer Tracts No. 8-1, 8-1-16.o.

[4] Heeres-Kraftfahrzeug-Werkstatt Wien, másnéven Heeresarsenal Wien, a hadsereg egyik legnagyobb járműjavító létesítménye, ahol az ütemezett nagyjavításokat, a súlyosan sérült harcjárművek javítását, valamint a járművek és nagyobb részegségek (pl. motorok) felújítását végezték. Innen kerültek ki a Sturmpanzer-ek mellett a Ferdinand páncélvadászok is.

[5] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 23, Panzer Production from 1933 to 1945, Panzer Tracts, 2011, 23-50.o. és 23-53.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 23

[6] Panzer Tracts No. 8-1, 8-1-77.o.

[7] Anderson, 60.o.

[8] Panzer Tracts No. 8-1, 8-1-38.o.

[9] Anderson, 60-61.o.

[10] A német jelentésekben az eszközállomány jelentésénél általában a Soll (előírt mennyiség) – einsatzbereit (bevethető) – in kurzfristiger Instandsetzung (rövidtávú – 3 hétnél rövidebb idejű – javítás alatt) kategóriákba sorolták a járműveket/fegyverzetet.

[11] Megjegyzendő, hogy a jelentések formátuma egy általános alakulat számára készült, mely igyekezett lefedni az összes előforduló jármű kategóriát (pl. Gepanzerte Fahrzeuge – StuG, Pz.Kpfw. III, IV, V, VI, Schtz.Pz., Pz. Sp., Art.Pz.B. Pak Sf.), melybe időnként nem minden eszköz fért bele. Ilyenkor a dokumentum adott sorát vagy oszlopát egyszerűen felülírták vagy megjegyzéssel látták el.

[12] Az ezredparancsnokságot 1943. június 8.-án hozták létre azzal a céllal, hogy koordinálja a megerődített állások áttöréséhez elengedhetetlen különleges páncélos egységek (sPzJgAbt 653, sPzJgAbt 654, StuPzAbt 216, PzKp (Fkl) 313, PzKp (Fkl) 314) tevékenységét. Anderson, 100.o

[13] Anderson, 137-138.o., 140.o., 146-149.o., 160.o.

[14] Anderson, 164.o.

[15] Anderson, 195.o.