Geschützwagen 38 für Munition (Sd.Kfz 138/1) Ausf. K

A Wehrmacht tüzéregységeit a francia hadjárattal kezdve fokozatosan szerelték fel különféle önjáró lövegekkel. Ekkor állították szolgálatba többek közt az első rohamtüzérütegeket (Sturmbatterien), a 4,7 cm Pak(t) auf PzKpfw I (Panzerjäger I) önjáró páncélvadászt, valamint a s.I.G.33 auf PzKpfw I önjáró gyalogsági löveget. Utóbbi egy Pz.Kpfw. I Ausf. B alváz és egy változtatás nélküli s.I.G. 33 gyalogsági löveg kombinálása volt egy egyszerű felépítmény jótékony védelme alatt.[1] Harmincnyolc harcjármű átalakítását végezték el, ezeket önálló századokba szervezték, melyekkel hat páncéloshadosztály gépesített gyalogosegységeit erősítették meg.[2] Egy ilyen egység ellátórészlegének mindennapjaiba, a megoldandó problémákba enged betekinteni az alábbi 1941. szeptember 18.-i jelentés részlete.

„A lövegek [lőszer]ellátása megfelelő volt, mely a lőszerszállító szakasz parancsnokának a feladat iránt tanúsított elhivatottságán múlott. Az azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszeresített Opel Blitz teherautók terepjáró képessége gyenge, szállítókapacitása nem megfelelő. Mivel az [önjáró] lövegen nagy mennyiségű lőszer nem szállítható, ezért az ellátó csapatnak a közelben kell lennie. Következésképpen nehéz terepjáró tehergépkocsik biztosítása elengedhetetlen.” [3]

A riport egyértelműen mutatja az igényt a megfelelő teherbírású, jó terepjáró képességű járművek iránt, bár itt még szó sem volt külön erre a célra tervezett megoldásról, mindössze erősebb teherautók kérvényéről.

1. ábra: Grille-k tüzelőállásban – nem volt ritka, hogy egy századon belül mindkét változat szolgálatban állt[4]

A s.I.G.33 gyalogsági lövegek hordozó platformja idővel továbbfejlesztésre került, előbb a Pz.Kpfw. II átalakított, megnövelt alvázán, majd a Pz.Kpfw. 38(t) páncéloson alakították ki a harcjármű következő változatait. A cseh eredetű alapokon két verziót hoztak létre: az első megtartotta a harckocsi alvázát, benne a meghajtórendszer elrendezésével, melyen egy nyitott felépítményben helyezték el a löveget, ez lett a Geschützwagen 38 für s.I.G.33/1 (Sf.) (1. ábra, baloldali és középső jármű); a második már egy áttervezett, önjáró lövegek számára ideálisabb kialakítással lett megvalósítva, mely a Geschützwagen 38 M für s.I.G.33/2 (Sf.) (1. ábra, jobboldali jármű) megnevezést kapta.

A G.W.38 M a német harcjárműépítésben ritkán alkalmazott egységesítés mentén fogant, ugyanis közös alapra építették a „Marder III” páncélvadásszal[5]. A főfegyverzetet, illetve az ahhoz kapcsolódó alkatrészeket leszámítva szinte minden fontos részegységük megegyezett. A motort előrébb, a jármű középére helyezték át, így a nyitott küzdőtér a főfegyverzettel együtt hátra került, ami tágasabb munkakörnyezetet, alacsonyabb felépítést és jobb súlyeloszlást jelentett. Ami érdekes, hogy a páncélzat vastagságát csökkentették a korábbiakhoz képest: [6]

	G.W. 38 → G.W. 38 M
Páncéltest eleje	50 mm → 20 mm
Páncéltest oldala és hátulja	15 mm → 15 mm
Felépítmény eleje	25 mm → 10 mm
Felépítmény oldala	14,5 mm → 10 mm

A korlátozott lőszertároló kapacitás miatt, a Grille mindössze 15 gránátot tudott befogadni, döntés született egy muníciószállító változat létrehozásáról, ahogy az történt a Hummel és a Wespe esetében is. A szállítójármű minden lényeges eleme megegyezett az eredeti verzióval, a fő különbség az eltérő feladatkörből adódott: hiányzott a löveg, a felszabadult helyen pedig lőszertároló rekeszek lettek beépítve. Ezen felül a Fu 5 rádiók is a helyükön maradtak.[7] A következő ábrán némi kontextusba helyezve látható a szállított muníció – ezek típusa a leküzdendő céloktól, a hatályos előírásoktól, valamint a rendelkezésre álló készletektől függött, az itt látható felosztás csak szemléltetésként szolgál.

2. ábra: Az előírt lőszer mennyisége a gyalogsági löveg, illetve a járművek esetén [8]

A Pz.Kpfw. 38(t)-hoz hasonlóan a típus gyártása a B.M.M. üzemében[9] zajlott, melynek üteme az alábbi diagramon került összefoglalásra. Látható, hogy egyik önjáró löveg összeszerelése sem zajlott zökkenőmentesen, a leállásokkal együtt a G.W. 38-ból végül 210, a G.W. 38 M-ből pedig 179 példány gördült le a gyártósorról. Az ellátó verzióból 102-t készült el, mely a teljes legyártott mennyiség több mint harmada.[10]

3. ábra: A Grille önjáró löveg két típusának és a lőszerszállító változat gyártási üteme

Az önjáró gyalogsági löveg-századok [s.I.G.Kp.(Sfl.)[11]] állományába hat harcjármű tartozott, azonban a lőszerszállító lánctalpasból hivatalosan egyet sem rendeltek hozzá.[12] Ez nem jelenti azt, hogy ezek az eszközök nem is érték el a megfelelő egységeket – gondoljunk bele, a német hadsereg már a negyedik-ötödik háborús évét taposta addigra, a nem előírt számú és típusú járművek használata rendszerszinten zajlott –, hanem arról volt szó, hogy egyszerűen nem rögzítették a szabályzatban. Ne felejtsük el, hogy a lőszerszállító alapja megegyezett a Marder III páncélvadászok késői változataival, sőt, a légvédelmi feladatkörű Flakpanzer 38(t)-vel is nagy hasonlóságot mutatott, így elméletben ilyen alakulatok állományában is hasznát vehették.

A Grille önjáró lövegek megjelenésével több évnyi kísérletezés és fejlesztés végére sikerült pontot tenni, melynek célja a s.I.G. 33 nehéz gyalogsági lövegek gépesítése volt. A konstrukció annak a háború második felére jellemző trendnek a részeként született, mely során több különböző feladatú járművet a megszállt cseh területeken állítottak elő a Pz.Kpfw. 38(t)-re alapozva vagy annak részegységeinek felhasználásával. A megnövelt mozgékonyság pozitív hatásait kiaknázandó, egy löveg nélküli lőszerszállító létrehozásáról is döntöttek, mely az utánpótlás biztosítása mellett tartalékként is szolgált a bevethető állomány fenntartására. Mindezek fényében elmondható, hogy a jármű bár nem rendelkezett kiemelkedő paraméterekkel, egyszerűségét és értékes támogatását minden bizonnyal nagyra értékelték az egyre nehezebb körülmények közt helytálló hadosztályok katonái.

---

Források és megjegyzések:

[1] A 4 mm vastagságú acéllemezekből álló felépítmény azonban csak a kézifegyverek hagyományos lövedékei ellen biztosított védelmet, az acélmagvas lőszer ellen már nem. Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 10, Artillerie Selbstfahrlafetten – 15 cm s.I.G.33 auf Pz.Kpfw.I (ohne Aufbau) to Karl-Geraet (54 cm), Panzer Tracts, 2002., 10-2.o., 10-4.o. továbbiakban Panzer Tracts No. 10

[2] Panzer Tracts No. 10, 10-2.o.

[3] Részlet az 1. páncéloshadosztályhoz (1. Pz.Div.) csatolt 702. nehéz gyalogságilöveg-század (s.IG.Kp. 702) jelentéséből. Thomas Anderson: Panzerartillerie – Firepower for the Panzer Divisions, Osprey Publishing, 2019., 106.o.

[4] Tank Archives: Bug with a Big Caliber

[5] Hivatalos nevén Panzerjäger 38 für 7,5 cm Pak 40/3 Ausf. M. Megjegyzendő, hogy ugyanezt az alvázat használták fel a Flakpanzer 38(t) önjáró légvédelmi löveg kialakításánál is.

[6] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 10 – Artillerie Selbstfahrlafetten – 15 cm s.I.G. 33 auf Pz.Kpfw. I (ohne Aufbau) to Karl-Gerät (54 cm), Panzer Tracts, 2002., 10-10 – 10-11.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 10

[7] A Fu 2 és a Fu 5 a páncélosok által használt alapvető rádiótípusokként szolgáltak, melyek alkalmazása megkönnyítette a kommunikációt a páncéloshadosztályon belül a harckocsik és a gépesített gyalogságot támogató lövegek között. Érdekesség, hogy a tüzérség más típusú készülékeket használt, melyek eltérő hullámhosszon működtek, ezáltal az információáramlás körülményes volt. Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 17 – Gepanzerte Nachsub Fahrzeuge (Armored Supply/ Ammunition Vehicles), VK 3.01 to schwere Wehrmacht-Schlepper, Panzer Tracts, 2004, 17-45.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 17; valamint Thomas Anderson: Panzerartillerie – Firepower for the Panzer Division, Osprey Publishing, 2019., 220-223.o.

[8] Az ábra a szerző saját szerkesztése a következő források felhasználásával – Panzer Tracts No. 10, 10-10 – 10-11.o.; Panzer Tracts No. 17, 17-45.o.; Alex Buchner: The German Infantry Handbook 1939-1945, Schiffer Publishing, 1991., 141.o.

[9] Böhmisch-Märische Maschinenfabrik, a német megszállás előtt Českomoravská Kolben-Daněk (ČKD) néven működött.

[10] Összehasonlításképp, a Wespe és a Hummel esetén nagyjából minden ötödik jármű készült el ellátójárműként.

[11] schwere Infanteriegeschütz-Kompanie (Selbstfahrlafette)

[12] Panzer Tracts No. 17, 17-46.o.