Geschützwagen III/IV für Munition (Sd.Kfz. 165) “Hummel”

A Hummel önjáró löveg története ugyanazzal a felismeréssel indult, mely a Wespe-t is létrehozta, nevezetesen, hogy a fejlesztés alatt álló típusok^[1] belátható időn belül nem lesznek rendszeresítve. Ezért a hadsereg főparancsnoksága elhatározta, hogy áthidaló megoldásként létre kell hozni egy harcjárművet a tábori tüzérség egyik sarokkövének, a 15 cm-es nehéztarack (15 cm schwere Feldhaubitze 18) hordozására. Annak érdekében, hogy minél előbb elkezdődhessen a sorozatgyártás, jelentős mértékben már gyártásban lévő részegységek alkalmazása mellett döntöttek: a differenciálmű, a kormánymű és a sebességváltó a Pz.Kpfw.III-ből, még a motor a teljes hűtőrendszerrel, a felfüggesztés, valamint a láncfeszítőkerék pedig a Pz.Kpfw.IV-ből lett kiválasztva.^[2]

A lőszerszállító koncepciója, hogy egy harcjármű fegyvertelen változatát használják szállítási feladatokra, huszonöt évvel a Hummel előtt született meg a korai francia harckocsizó alakulatoknál. Negyvennyolc St-Chamond páncélos készült el löveg és géppuskák nélkül válaszul a hadsereg felhívására, mely egy alkalmas eszközt keresett az ellátó- és javító egységei számára.^[3] Ezzel szemben a későbbi német elgondolás egy elsősorban muníciószállító lánctalpasról szólt, mely egyben tartalék hordozójárműként is szolgált a bekövetkező veszteségek pótlására.

Az önjáró löveg prototípusának tesztjeit követően az első sorozatgyártott példányok 1943 februárjában kerültek átadásra, majd a termelés az alábbi ütemben zajlott:^[4]

1. ábra: A Hummel önjáró lövegek és lőszerszállító változatok gyártási üteme

A páncéltestek előállítása azonban már 1942 decemberében, a felépítményeké pedig 1943 januárjában elkezdődött a Deutsche Edelstahlwerke üzemében. Az első száz páncéltest és felépítmény elkészülte után ezek összeállítását áthelyezték a Deutsche Röhrenwerke AG-hoz, a végleges összeszerelést pedig a Deutsche Eisenwerke AG végezte. Eredetileg 500 darabra érkezett megrendelés – beleértve a lőszerszállító változatot is -, azonban a tervezett végleges változat nem lépett túl a prototípus fázison, így további példányok szállítására kötöttek szerződést. Közel egy évvel a gyártás megindulása után a szövetségesek légi hadjárata egyre jelentősebb fennakadásokat okozott, főleg a sebességváltók és a Maybach motorok összeszerelésében^[5], emiatt a lőszerszállító változat előállítása 1944 tavaszán lényegében leállt. Végül novemberben még elkészült egy hét darabos széria, ám ezt követően a szűkös erőforrásokat az önjáró lövegekre fókuszálták. 1945 márciusáig összesen 705 önjáró löveg és 157 lőszerszállító jármű gördült ki az üzemekből.^[6]

2. ábra: A Munitionsträger szállítókapacitása

A szállítójármű a főfegyverzet hiányát leszámítva megegyezett az eredeti változattal, ennélfogva a 15 cm sFH 18/1 nehéztarack beépítése akár tábori körülmények között is lehetséges volt (lásd 3. ábrán).^[7] A löveg, illetve a lövegpajzs helyét 10 mm-es acéllemezzel fedték be. A kiegészítő tárolókat, melyek lehetővé tették az eredeti mennyiség közel háromszorosának elhelyezését (lásd 2. ábrán), a küzdőtérben alakították ki. A kommunikációs rendszer változatlan maradt, így az üteg többi járművével a Funksprechgerät f segítségével, míg a személyzet tagjai egymás között a Bordsprechgerät-en keresztül beszélhettek. A Funksprechgerät f további funkciója a tüzérségi megfigyelőkkel való kapcsolattartás volt.^[8] A géppuska nem került eltávolításra, ezzel a személyzet alapvető önvédelmi képessége megmaradt.^[9] A Hummel gyártása során több módosításon is átesett – idővel elhagyták a hátsó kipufogódobot, átalakították az oldalsó légbeömlőket, illetve átdolgozták a felépítmény elejét, mely után a vezető, illetve a rádiós harcállása jelentősen nagyobb lett –, melyeket a szállító változat is magán viselte.^[10]

3. ábra: A löveg eltávolítása daru segítségével – egy sérült jármű esetén az ép löveg akár egy lőszerszállítón is folytathatta karrierjét

Egy önjáró nehéz tüzérüteg – Batterie schw.Feldhaubitze 18/1 (6 Gesch.) (Sfl.) – hat lövegből állt, melyet két lőszerszállító egészített ki.^[11] A páncéloshadosztályok tüzérezredének (Artillerie-Regiment) egyik osztályát két hatlöveges könnyű, illetve egy, az imént említett nehézütegből szervezték meg.^[12] Egy 1943. június 30.-i jelentés szerint 14 páncélos- és kettő páncélgránátos hadosztály rendelkezett az állománytábla szerinti mennyiséggel.^[13] A lőszerszállító változat kiutalása 1943 májusában kezdődött a csapatokhoz.^[14]

4. ábra: A tüzérosztály 6. ütege Hummel önjáró lövegekkel volt felszerelve – naponta átlagosan öt tonna muníciót használtak el

Az ellátójárművekről általában kevés szó esett a különböző beszámolókban, ennélfogva kevés információ áll rendelkezésre arról, hogyan szolgáltak a fronton. Közvetetten azonban képet kaphatunk tevékenységükről, például egy a 103. páncélos tüzérezred II. zászlóalja (II./Panzer-Artillerie-Regiment 103) által jegyzett jelentésből^[15], mely a kurszki offenzíva idejéből származik. Ez tartalmazza az egység lőszerfelhasználását július 5. és augusztus 18. között, amiből látható, hogy egy másfél hónapos időszak alatt a nehézüteg lövegei ellőtték az elsődleges készletük (1. Munitions Ausstattung) 2,5-11-szeresét. Ez főleg annak fényében figyelemre méltó, hogy a dokumentum szerint a harcjárművek szinte állandó mozgásban voltak, emellett időszakosan lőszerhiány nehezítette a műveleteket (tehát az igények ennél is magasabbak voltak). A lőszerutánpótlás megbízható áramlásáról a lőszerszállítószakasz teherautói, illetve az ütegeknek alárendelt két Munitionsträger gondoskodtak.

A Hummel legnagyobb erénye elérhetőségében rejlett – kifejlesztése nem igényelt hosszú időt, így a kurszki offenzívától kezdve rendelkezésre állt és megadta azt a mobil tüzérségi támogatást, amire már hosszú ideje vártak a fronton. A lőszerszállító változat érkezésével a tüzérosztályok nem csak egy ellátójárműhöz jutottak, hanem egy olyan platformhoz, mely egyúttal tartalék hordozójárműként szolgált a sérült önjáró lövegek pótlására. Hiányosságai ellenére két éven át közel folyamatosan gyártották és a háború végéig szolgálatban maradt.

---

Források és megjegyzések:

Frissítve és átdolgozva 2023. június 15.-én.

[1] Heuschreke 10, 12, 15, illetve Grille 10, 12, 15, 17, 21

[2] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 10-1 – Artillerie Selbstfahrlafetten from Pz.Sfl.IVb to Hummel-Wespe, Panzer Tracts, 2012., 10-1-44.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 10-1

[3] A korai harckocsik alacsony megbízhatóságát és magas karbantartásigényét figyelembe véve a francia páncélosokat önálló ellátó- és karbantartóegységek (Section de Ravitaillement et de Réparation, SRR) kísérték. Steven J. Zaloga: French Tanks of World War I, Osprey Publishing, 2010., 16.o.

[4] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 23 – Panzer Production from 1933 to 1945, Panzer Tracts, 2011., 23-72.o., a továbbiakban Panzer Tracts No. 23

[5] A szerző az októberi leállás kapcsán említi a részegységek termelésében fennálló zavarokat, azonban ezt megelőzően 1944 júliusában egyszer már megakadt a gyártás, mely hasonló okokra vezethető vissza. Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-48.o.

[6] Az 1944. decemberinél 24+1, az 1945. januári termelési adatoknál pedig 42+9 elkészült jármű szerepel. Ez a plusz tíz jármű nincs hozzáadva a közölt végleges példányszámhoz (705), így minden bizonnyal ezek elkészültét nem sikerült minden kétséget kizáróan bizonyítani. – Panzer Tracts No. 23, 23-72.o.

[7] Ennek hátránya, hogy a harcérték fenntartása érdekében tovább csökkentették az egyébként is szűkös ellátókapacitást.

[8] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 11-1 – Panzerbeobachtungswagen (Armored Observation Vehicles), Sd.Kfz.253 to Pz.Beob.Wg. Panther, Panzer Tracts, 2003, 11-34.o.

[9] A K.St.N. 431 szervezeti leírásban megtalálható az ellátójárművek fegyverzetének ismertetése. Bundesarchiv RH10/102: Mustergliederungen sowie Gültigkeitslisten für Kriegstärkenachweisungen und KAN für Panzer und Panzergrenadier-Divisionen sowie Grenadier-Regimenter und Panzer-Artillerie-Regimenter.

[10] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-76.o.

[11] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 17 – Gepanzerte Nachsub Fahrzeuge (Armored Supply/ Ammunition Vehicles), VK 3.01 to schwere Wehrmacht-Schlepper, Panzer Tracts, 2004, 17-40.o.

[12] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-74.o.

[13] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-76.o.

[14] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-74.o.

[15] Az egység ebben az időszakban Oreltől délre került bevetésre. Első két ütegét hat-hat Wespével, a harmadikat hat darab Hummellel látták el. Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-18.o.

Képek forrása:

A kiemelt képen egy korai gyártási szériához tartozó (1944. február előtt) járművön kialakított lőszerszállító látható. A kép forrása: Tank Archives: Hummel: Bee with a Long Stinger

A 3. ábra az alábbi honlapról származik: Hummel gun replacement | World War Photos