Geschützwagen II für Munition (Sd.Kfz. 124) “Wespe”

A német páncéloshadosztályok tüzérségét már a kezdetektől fogva kiemelt figyelem kísérte. A münsteri gyakorlótéren 1935 augusztusában tartott hadgyakorlat tapasztalatairól szóló jelentésben az olvasható, hogy a tüzérezred két zászlóaljából az egyiket önjáró lövegekkel tervezték ellátni.^[1] A döntéshozók igyekeztek biztosítani a megfelelő eszközöket, azonban a korlátozott gyártókapacitás nem tette lehetővé ilyen járművek létrehozását azokban az években, mikor a harckocsik előállítása sem tudott lépést tartani az igényekkel.

Bár elkezdődött több dedikált harcjármű fejlesztése is a következő években, sorozatgyártásig egyik sem jutott el, emiatt áthidaló megoldásra volt szükség. 1942. július 14.-én született meg a döntés egy Pz.Kpfw. II bázisán létrehozandó önjáró lövegről^[2], melyet a 10,5 cm-es le.F.H. 18 könnyű löveggel terveztek felfegyverezni. A prototípus tesztelését követően a gyártás 1943 februárjában indult meg és az alábbi ütemben zajlott:

A tervek szerint 1943 április végéig kétszáz darabot kellett volna átadni az Ursus-Famonak a kurszki offenzívára való készülés jegyében – ezt az erőfeszítést tükrözi az áprilisban elkészült nagyszámú Wespe. A véges kapacitások miatt az első ellátójárművek csak júniusban gördültek ki az üzemekből.^[3] A gyártás megindulásakor úgy tervezték, hogy minden negyedik járművet lőszerszállítóként szállítanak le, mindez 250 darabot jelentett volna az eredeti 1000 darabos megrendelés teljesítése esetén. 1943 augusztusában azonban ezt felülbírálták, így a korábban leszerződött mennyiséget 835 darabra csökkentették, melyből végül 159 ellátójármű – a legyártott mennyiség közel ötöde – került átadásra^[4].

A jármű felépítése megegyezett az alapváltozattal (motor a páncéltest közepén, a nyitott küzdőtér hátul), az egyetlen lényeges különbséget a löveg hiánya jelentette. A lövegpajzs eltávolításával a felépítményen keletkező nyílást egy 10 mm vastag acéllemezzel fedték be, valamint a felszabadult helyen további lőszertároló rekeszek kerültek kialakításra. A háromfős személyzet számára egy Funksprechgerät f állt rendelkezésre az egység járműveivel való kommunikációra, a kezelők egymással pedig a Bordsprechgerät segítségével beszélhettek.^[5] A Funksprechgerät f további funkciója a tüzérségi megfigyelőkkel való kapcsolattartás volt.^[6] A másodlagos fegyverzet a helyén maradt, így az alapvető önvédelmi képesség biztosított volt^[7]. A Wespe gyártása során átesett néhány apróbb módosításon, például elhagyták az egyik fényszórót, valamint több részletben megerősítették a futóművet, melyeket a szállító változat is magán viselt.

Az alábbi ábrán némi kontextusba helyezve látható a jármű által szállított muníció (90 db)^[8] – ezek típusa a rendelkezésre álló készletektől függött, az itt látható felosztás három önjáró löveg előírás szerinti készletén alapszik.

A harcjárműre alapozott lőszerszállító változat rendszeresítése több előnnyel is járt:

• egyszerűen biztosítható volt a pótalkatrész-ellátás és a kezelők kiképzése,
• szükség esetén tábori körülmények között is visszaalakíthatták önjáró löveggé,
• tárolókapacitása lehetővé tette három Wespe munícióval való feltöltését, melyet az ütegek megszervezésénél figyelembe is vettek.

Hátrányok:

• szinte minden előnye az alapkonstrukcióval való hasonlóságon alapszik
  • emiatt más harcjárművekkel felszerelt egységeknél nem volt célszerű alkalmazni
• egy újabb kis sorozatban készülő specializált jármű lett

Egy önjáró könnyű tüzérüteg – Batterie le.Feldhaubitze 18/2 (6 Gesch.) (Sfl.) – hat lövegből állt, melyet két lőszerszállító egészített ki. A páncéloshadosztályok tüzérezredének (Artillerie-Regiment) egyik osztályát két könnyű, illetve egy szintén hatlöveges nehézütegből szervezték meg.^[8] A járművek 1943 májusától kezdtek megérkezni az egységekhez és a kurszki offenzívában részt vevő hadosztályok közül hat időben fel tudta szerelni könnyű ütegeit Wespékkel. Decemberre – hármat kivéve – minden páncéloshadosztály az előírt számú könnyű önjáró löveggel rendelkezett.^[9]

A lőszerszállítók tevékenységéről nem sok információ maradt fenn, azonban közvetve, az önjáró lövegekről szóló jelentésekből legalább következtethetünk, hogy milyen lehetett ellátni ezeket az egységeket. Egy a 103. páncélos tüzérezred II. zászlóalja (II./Panzer-Artillerie-Regiment 103) által jegyzett jelentés^[10] a kurszki offenzíva idejéből például tartalmazza az alakulat lőszerfelhasználását (lásd ábra – a harmadik nehézüteg adatai nélkül).

A tüzérek egy másfél hónapos időszak alatt ellőtték az átadáskor kiutalt mennyiség 4-9-szeresét, ami jelzi az összecsapások intenzitását. Tették mindezt időszakos lőszerhiány és a veszteségek ellenére (a 4. üteg egyik lövegét már az első nap elveszítették). A készletek szállításáról a két Wespe mellett néhány^[11] háromtonnás teherautó gondoskodott, azonban nehéz terepen vagy a frontvonalhoz közel nem minden esetben használhatták őket. A lőszerszállítókra emiatt fontos szerep hárult, hogy a folyton változó körülmények közepette biztosítsák a muníció folyamatos áramlását.

A Wespe megérkezésével a páncélos csapatok megkapták azt a mobil tüzérségi támogatást, amelyre az első hadgyakorlatok óta vágytak. A lőszerszállító változat létrehozásával a megfelelő támogató járművek is elkészültek, melyek fontosságát mi sem jelzi jobban, minthogy a kapacitáshiánnyal küzdő német ipar erőforrásaiból egy szelet nekik is jutott. A járművek egészen a háború végéig rendszerben maradtak a könnyű ütegeknél, ahol értékes szolgálatot nyújtottak.

---

Források, megjegyzések:

A kiemelt kép felhasználása az alábbi licensz figyelembevételével történik:  Creative Commons BY-SA-3.0-de

[1] Thomas Anderson: Panzerartillerie – Firepower for the Panzer Division, Osprey Publishing, 2019., 48.o., továbbiakban Anderson

[2] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 10-1 – Artillerie Selbstfahrlafetten from Pz.Sfl.IVb to Hummel-Wespe, Panzer Tracts, 2012., 10-1-10.o., továbbiakban Panzer Tracts No. 10-1

[3] Anderson, 154.o.

[4] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 23 – Panzer Production from 1933 to 1945, Panzer Tracts, 2011., 23-72.o.

[5] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-14.o.

[6] Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 11-1 – Panzerbeobachtungswagen (Armored Observation Vehicles), Sd.Kfz.253 to Pz.Beob.Wg. Panther, Panzer Tracts, 2003, 11-34.o.

[7] Bundesarchiv RH10/102: Mustergliederungen sowie Gültigkeitslisten für Kriegstärkenachweisungen und KAN für Panzer und Panzergrenadier-Divisionen sowie Grenadier-Regimenter und Panzer-Artillerie-Regimenter. – A K.St.N. 431 szervezeti leírásban megtalálható az ellátójárművek fegyverzetének ismertetése.

[8] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-10, 10-1-12.o. – A Wespe önjáró löveg D2020 kézikönyvében a lőszerkészletnek 32 darabot adnak meg, azonban a gyakorlatban csak 30 lövedéket, illetve a hozzátartozó hajtótölteteket málházták. Az ábra a szerző saját szerkesztése.

[9] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-74.o. – A nehézüteget 15 cm-es tarackokkal felszerelt Hummel-ekkel látták el.

[10] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-16.o.

[11] Panzer Tracts No. 10-1, 10-1-18.o. – Az egység 1943. július 5 – augusztus 18. között Oreltől délre került bevetésre. Első két ütegét hat-hat Wespével, a harmadikat hat darab Hummellel látták el.

[12] Bundesarchiv RH10/102 – A K.St.N. 431 szerint minden tüzérosztály alárendeltségébe tartozott egy nyolc teherautóból álló ellátószakasz, az egyes ütegek mindössze a két specializált Wespére támaszkodhattak.