4,7 cm Pak(t) (Sfl.) auf Fgst. Pz.Kpfw. 35R 731(f)

A Renault R35 a legnagyobb számban szolgálatban álló gyalogsági harckocsi volt a francia hadseregben, s az egyetlen páncélos, melyet jelentős számban exportáltak.^[1] A franciaországi hadjárat után a teljes legyártott mennyiség közel fele, 800-840 példány, került német kézre.^[2] Ebből a hatalmas mennyiségből egy 1941. november 5.-i jelentés szerint a következő év elejéig mindössze 125 Renault R35 került bevethető állapotba.^[3]

A harckocsi teljesen más szempontok és doktrínák mentén lett megalkotva, mint a Wehrmacht harcjárművei. A francia igény egy olyan gyalogsági harckocsiról szólt, melynél a konstrukció egyszerűsége és az erős páncélvédelem állt a középpontban. Az egyszemélyes torony, a rádió hiánya, a löveg gyenge páncélátütési képessége és a gyenge mobilitás elfogadott kompromisszumok voltak. Nem úgy a német páncélos erőknél, ahol ezek jelentős tényezőknek számítottak. Ebből kifolyólag a típus nem került az elsővonalbeli alakulatokhoz, ehelyett kiképző/megszálló/partizánvadász egységek alárendeltségében teljesített szolgálatot. Például a 12. (különleges rendeltetésű) páncélosszázad (Panzer-Kompanie z.b.V.12) a Balkánon szolgált 1942-től egészen feloszlatásáig. A század (később zászlóaljjá szervezve) az 1943. július – 1944. november közötti jelentéseikben 2-17 darab bevethető Renault R35 szerepel.^[4]

1. kép: A Renault R35 alvázán kialakított páncélvadász – figyeljük meg az eredeti felépítményen túlnyúló dobozszerű küzdőteret

A típus történetének egy másik szála egy 1940. december 23.-i paranccsal kezdődött, melyben utasították a Wa Prüf 6-ot^[5] egy önjáró páncélvadász megalkotására a gyalogoshadosztályok számára. Bázisjárműnek a Renault R35-öt, míg fő fegyverzetnek a cseh eredetű 4,7 cm Pak 36(t) – eredeti nevén KPÚV vz. 38 – páncéltörő löveget választották. A kisméretű harckocsit alaposan átalakították: a tornyát eltávolították, a helyére pedig 20-25 mm-es lemezekből készítették el a felülről nyitott felépítményt, melyben a löveg és a rádió foglalt helyet. A lőszerkészletnek egy külön tároló került kialakításra a motortér felett. Háromfős személyzet kezelte a 10,9 tonnás harcjárművet: a parancsnok/irányzó, valamint a töltőkezelő a küzdőtérben, a járművezető a páncéltest elejében látta el feladatait.

A járművek átalakításával az Alkettet bízták meg, ahol 1941 februárjában megkezdték a kétszáz darabos megrendelés teljesítését. A gyártás 1941 októberében fejeződött be, mely idő alatt 174 páncélvadász és 26 parancsnoki változat^[6] készült el.

A Barbarossa hadművelet kezdetére három egységet, az 559., 561. és 611. páncélvadász zászlóaljat (Panzerjäger-Abteilung 559, 561, 611) fegyvereztek fel ezekkel járművekkel. Debütálásukat mi sem jellemzi jobban, mint a tény, hogy alig másfél héttel később parancs érkezett az egységek vontatott páncéltörő ágyúkkal való (újra)felszerelésére.^[7] A kudarc oka elsősorban a bázisjármű gyenge meghajtórendszere és futóműve volt. Az eredetileg teherautókba szánt 82 LE-s Renault 447 benzinmotor ideális körülmények között sem volt megbízhatónak mondható, amint pedig az időjárás elkezdett téliesre fordulni, lényegében működésképtelenné vált^[8]. A jármű ráadásul hajlamos volt sáros, laza talajon elakadni, aminek a kiküszöbölésén évekkel korábban a francia mérnökök is dolgoztak, így hozva létre a továbbfejlesztett futóművel ellátott Renault R40 harckocsit. Mindezek ellenére a megmaradt páncélvadászokat nem vonták ki teljesen a szolgálatból, hanem főleg nyugaton állomásozó egységek alárendeltségében használták egészen a háború végéig.

---

Források és megjegyzések:

Képek forrása: https://panzerserra.blogspot.com/2019/08/47-cm-pakt-auf-panzerkampfwagen-35-rf.html

A kiemelt kép jobboldalán egy Renault R35 gyalogsági harckocsi található a zsákmányolt példányokra jellemző kétrészes búvónyílásfedéllel. A kép baloldalán egy páncélvadásznak átalakított példány látható hátulról, ahonnan jól megfigyelhető a lőszertároló kialakítása.

^[1] Lengyelország 100 darabot rendelt, ebből 50 érkezett meg 1939 nyarán, még a háború kitörése előtt. Néhány példány részt vett a harcokban, nagyobb részük Romániába, illetve hazánkba távozott. Románia szintén rendszeresítette a típust, még a gyártási jogok vásárlását is tervezték, mely végül nem valósult meg, de 41 darab R35 leszállításra került a francia vereség (1940. június) előtt. Jugoszlávia 54 harckocsit vásárolt, melyek megütköztek a német csapatokkal 1941 áprilisában. Továbbá a semleges Törökország állított még hadrendbe egy 50 páncélost számláló zászlóaljat. – Steven J. Zaloga: French Tanks of World War II (1) – Infantry and Battle Tanks, Osprey Publishing, UK, 2014, 22-23.o.

^[2] Walter J. Spielberger, Hilary L. Doyle: Beute-Kfz. und-Panzer der Wehrmacht, Vollkettenfahrzeuge, Motorbuch Verlag, 2021, 61.o., továbbiakban Beute-Kfz. und-Panzer der Wehrmacht

^[3] Thomas L. Jentz, Werner Regenberg: Panzer Tracts No. 19-1 Beute-Panzerkampfwagen – Czech, Polish and French Tanks Captured from 1939 to 1940, 2007, 19-17.o.

^[4] BArch RH10/217: Gliederung, Zustand (materielle und personelle Lage) und dgl. der Panzer-Regimenter, -Abteilungen und -Kompanien

^[5] A hadsereg fegyverzetügyi hivatalának (Heereswaffenamt) harckocsi- és gépjárműfejlesztésért felelős részlege.

^[6] A parancsnoki változat ugyanazt a felépítményt kapta, mint az alapváltozat, azonban a főfegyverzetet eltávolították és helyére egy MG34 került egy Kugelblende 30 géppuskatartóba, melyet eredetileg harckocsik számára terveztek. Érdekesség, hogy nem minden parancsnoki járművet láttak el vele.. Beute-Kfz. und-Panzer der Wehrmacht, 70.o.

^[7] 1941. július 3.-án, pontosan 11 nappal a hadművelet megindulása után, utasítás érkezett az 559. és a 611. páncélvadász-zászlóaljak 37 mm-es Pak 36-ra való átfegyverzésére. A 9. hadsereg hadinaplójának egy július 4.-i bejegyzése szerint a Pz.Jg.Abt. (Sfl.) 561 szintén átalakítás alatt állt és a folyamat befejezéséig az egységet a hátországban állomásoztatták. – Thomas L. Jentz, Hilary L. Doyle: Panzer Tracts No. 7-1, Panzerjaeger (3.7 cm Tak to Pz.Sfl.Ic) development and employment from 1927 to 1945, p.7-62, a továbbikban Panzer Tracts No. 7-1

^[8] Panzer Tracts No. 7-1, p.7-63