A T-34-es közepes és KV nehézpáncélosok megjelenése válaszlépésekre sarkallta a német hadvezetést. Az idő szorított, nem volt lehetőség egy teljesen új típus kifejlesztését megvárni, ezért azt használták, ami már kéznél volt. Ennek eredményeképp az első páncélvadászokat zsákmányolt orosz lövegekkel szerelték fel – Marder II(D) és Marder III -, a német Pak 40 páncéltörő löveget csak a gyártás felfutását követően vehették számításba. Érdekesség, hogy a Marder II az egyetlen olyan változat, melyhez nem használtak egyetlen idegen eredetű komponenst sem.

A következő grafikán a Marder sorozat tagjait* ismerhetjük meg, kiemelve az alváz és a löveg típusát, valamint eredetét. Emellett képet kaphatunk az egyes változatok gyártásáról és az elkészült darabszámokról (a pluszjel utáni mennyiségek a tábori műhelyekben, sérült páncélosokból átalakított páncélvadászokat jelölik).

* Az egyes változatok hivatalos elnevezése időről-időre megváltozott, emiatt meglehetősen nehéz eligazodni a nevek rengetegében. Ebből kifolyólag a leggyakoribb alakokat vagy rövidítéseket használtam (pl. a Marder II(D) esetében ez egy saját rövidítés, melyet a könnyebb azonosíthatóság érdekében alkalmaztam, a járművet ilyen formában soha nem jelölték)

A kiemelt kép a Német Szövetségi Archívum képtárából (Bundesarchiv, Bild 101I-022-2949-28) származik, felhasználása az alábbi licensz figyelembevételével történik:  Creative Commons BY-SA-3.0-de