Német páncélvadász orosz alapokon, francia fegyverzettel
A T-26-os és a BT sorozat harckocsijai a szovjet páncéloserők gerincét alkották a 30-as években. A Barbarossa hadművelet megindulásakor még mindig a páncélosállomány 80 %-át adták, azonban ezek nagy része odaveszett az első hónapok küzdelmeiben.[1] A Vörös hadsereg veszteségeinek egy jelentős része műszaki meghibásodás vagy üzemanyaghiány miatt következett be, így sok harckocsi – köztük T-26-k is – került szinte sértetlenül a német hadsereg kezére. Viszonylag kis számban rendszeresítették, frontvonalbeli alakulat egyet sem kapott belőlük, elsősorban biztosítási, rendvédelmi és partizánvadász feladatokra vetették be. Ennek alapvetően két oka volt: egyrészt a konstrukció felett eddigre már eljárt az idő, az első példányok már közel tíz évesek voltak, másrészt az elérhető csekély pótalkatrész készletek nem tették lehetővé nagyobb egységek felállítását.
Eredeti formájában ugyan nem vett részt német oldalon komolyabb összecsapásokban (lásd részletesebben itt: Beute-Panzerkampfwagen I.), egy különlegesen átalakított változata azonban eljutott a frontvonalba. Néhány példánynak eltávolították a tornyát és egy francia eredetű 7,5 cm Pak 97/38 páncéltörő löveget helyeztek a páncéltest elejére. A jármű többi részét nem módosították, ezért menetteljesítménye minden bizonnyal maradt, amilyen volt. A meghajtásról egy 93-96 LE-s[2] benzinmotor gondoskodott, mely a 9,5-10 tonnás gépet legfeljebb 31 km/h sebességgel mozgathatta.
A löveg eredetileg Canon de 75 modèle 1897 néven készült és az első világháborúban a francia hadsereg legelterjedtebb tábori lövegeként szolgált.[3] A Wehrmacht a lengyel és a francia hadjárat során[4] jutott hozzá nagyobb mennyiséghez, melyet a szovjet harckocsik jelentette fenyegetés hatására alakítottak át páncéltörő ágyúvá. A löveget a Pak 38 lövegtalpára erősítették és csőszájfékkel látták el.
| Lövedék neve | Típusa | Súlya | Kezdősebesség | Páncélátütés |
|---|---|---|---|---|
| 7,5 cm K.Gr.Pz (p)[5] | APCBC-HE[6] | 6,80 kg | 570 m/s | 100 m: 61 mm; 1000 m: 58 mm |
| 7,5 cm Gr. 38/97 Hl/A (f) | HEAT[7] | 4,40 kg | 450 m/s | 75 mm (távolságtól függetlenül)[8] |
| 7,5 cm Gr. 38/97 Hl/B (f) | HEAT | 4,57 kg | 450 m/s | 75 mm (távolságtól függetlenül) |
| 7,5 cm Gr. 15/38 Hl/A (f) | HEAT | 4,57 kg | 450 m/s | 75 mm (távolságtól függetlenül) |
| 7,5 cm Gr. 38/97 Hl/C (f) | HEAT | 4,80 kg | 450 m/s | 90 mm (távolságtól függetlenül)[8] |
1. táblázat: A 7,5 cm Pak 97/38 lőszereinek ismertetése [9]
1. ábra: 7,5 cm Pak 97/38 auf Pz.Kpfw 740(r), azaz francia löveg orosz alvázon német felségjel alatt[10]
Az így létrejött páncélvadászt – hivatalos nevén 7,5 cm Pak 97/38 auf Pz.Kpfw 740(r) – a fennmaradt jelentések szerint egyetlen egység alkalmazta, az 563. páncélvadászosztály 3. százada (3./Pz.Jg.Abt. 563). 1943. október 8.-án tíz darabbal rendelkeztek, ebből öt volt bevethető állapotban és öt darab javítás alatt állt. 1944. január 7.-én még mind a tíz harcjármű bevethető állapotban volt, azonban 1944. március 1.-én a zászlóalj már azt jelentette, hogy Marder III páncélvadászok érkeztek az egységhez.[11]
Források és megjegyzések:
A kiemelt kép forrása: http://beutepanzer.ru/Beutepanzer/su/t-26/t-26_spg/spg.htm, Letöltve: 2021. október 31.
[1] Robert Forczyk: Páncélos-hadviselés a keleti fronton, 1941-1942, Schwerpunkt Kiadó, 2019, 48.o.
[2] A T-26-os későbbi változatainak motorteljesítménye a fejlesztéseknek köszönhetően megnőtt. Mivel nem áll rendelkezésre információ, hogy melyik változatot/változatokat alakították át, ezért a pontos érték sem adható meg. Steven J. Zaloga: T-26 Light Tank – Backbone of the Red Army, Osprey Publishing, UK, 2014, 19-20.o.
[3] A francia hadsereg 1914-ben 4780, míg 1918-ban már 6039 darab 75 mm-es löveggel rendelkezett. Steven J. Zaloga: The French 75 – The 75 mm M1897 field gun that revolutionized modern artillery, Osprey Publishing, UK, 2020., 24.o., továbbiakban Zaloga
[4] A lengyel hadjáratban 860, a nyugati hadjáratban pedig körülbelül 2440 darab M1897 löveget zsákmányoltak a német csapatok, jelentős mennyiségű tartalék lövegcső és egyéb alkatrésszel egyetemben. Zaloga, 42-43.o.
[5] A löveghez az eredeti francia lőszerek mellett német tervezésű és más országok által rendszeresített típusokat is használtak. Az említett típus lengyel eredetű, amire az elnevezésben szereplő “(p)” jelőlés utal.
[6] Armour-piercing, Capped, Ballistic-capped with High Explosive filling – süveges páncéltörő lőszer kiegészítő ballisztikai süveggel és robbanóanyaggal töltve
[7] High Explosive, Anti-Tank – nagy robbanóerejű páncéltörő lőszer
[8] A hivatkozott weboldallal ellentétben a 7,5 cm Gr. 38/97 Hl/A-hoz 70 mm-t, a 7,5 cm Gr. 38/97 Hl/C típusú gránáthoz pedig 100 mm páncélátütési képességet említ a szerző. Zaloga, 44.o.
[9] https://panzerworld.com/7-5-cm-pak-97-38-l-36
[10] A kép forrása: http://beutepanzer.ru/Beutepanzer/su/t-26/t-26_spg/spg.htm, Letöltve: 2021. május 13.
[11] Az idézett jelentés Sfl 38(t)-ként hivatkozik a harcjárművekre, mely rövidítés a Panzer 38 (t) alvázán kialakított önjáró harcjárműre – ismertebb nevén a Marder III-ra – utal. Három változatban készültek, az első még szovjet 76,2 mm-es löveggel (eredeti megnevezése Panzerselbstfahrlafette 2 für 7,62-cm-Pak 36), a későbbi változatokat már a német Pak 40-sel szerelték fel, ezek a Panzerjäger 38(t) für 7,5 cm-Pak 40 Ausf.H. (Sd.Kfz. 138) és Panzerjäger 38(t) für 7,5 cm-Pak 40 Ausf.M. (Sd.Kfz. 138) hivatalos megjelölést kapták. Walter J. Spielberger, Hilary L. Doyle: Beute-Kfz. und-Panzer der Wehmacht, Vollkettenfahrzeuge, Motorbuch Verlag, 2021, 114-115.o., 119.o., 157.o.
zbV 12 